Karner Károly: A testté lett Ige. János evangéliuma (Budapest, 1950)
Krisztus elmegy az Atyához (13 — 20. fejezet)
tok is ismerték. 8 6 Itt nem erről a természeti törvényhez hasonlóan „örök"-nek minősített erkölcsi törvényről van szó, hanem új Jézus parancsolata abban az értelemben, hogy Jézus újonnan megtapasztalt szeretete „új" magatartást követel. A tanítványok számára elmúlt az ószövetségi kultusz, az áldozat, Isten imádása a jeruzsálemi templomban, elmúlt maga a templom is: mindez azokhoz a „régiek"-hez tartozik, amikről az apostol is azt mondja, hogy „elmultak" (II. Kor. 5, 17). „Üj" volt Istennek Krisztusban nyújtott, ajándékként adott szeretete. Ez az „új", mindig újonnan adott szeretet lesz a tanítvány számára „új" parancsolattá, azaz mindig megújult szeretetet követelő ajándékká. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek!Higgyetek Istenben és higgyetek énbennem! Az én Atyám házában sok hajlék van: ha nem úgy volna, vájjon azt mondottam volna nektek, hogy elmegyek és helyet készítek nektek? S ha majd elmentem és helyet készítettem nektek, eljövök ismét és magamhoz veszlek titeket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok. S ahova megyek, — tudjátok ti az utat! Tamás így szólt hozzá: Uram, nem tudjuk, hova mégy! Hogyan tudhatjuk az utat? Mondotta neki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet! Senki sem mehet az Atyához, hanem csak én általam. Ha megismertetek engem, megismeritek majd'Atyámat is. Hiszen mostantól fogva már ismeritek és láttátok őt. Mondotta neki Fülöp: Uram, mutasd meg nekünk az Atyát s ez elég nekünk! Jézus felelt neki: Annyi ideje veletek vagyok és mégsem ismertél meg engemet, Fülöp? Aki engem látott, látta az Atyát! Hogyan mondhatod tehát: mutasd meg nekünk az Atyát?! Nem hiszed-e, hogy én az Atyában s az Atya énbennem van? Nem magamtól mondom az igéket, melyeket szólok hozzátok, az Atya, cselekszi az ő cselekedeteit, aki bennem van! Higgyetek nekem, hogy én az Atyában, az Atya pedig énbennem van. Ha másként nem, akkor magukért a cselekedetekért higgyetek. Bizony, bizony mondom nektek, aki hisz bennem, az is véghez viszi a cselekedeteket, melyeket én cselekszem, sőt ezeknél nagyobbakat cselekszik majd, mert én az Atyához megyek. S akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt, hogy az Atya megdicsőüljön a Fiúban. Ha kértek valamit az én nevemben, megcselekszem azt. Egyes kéziratok (így pl. a híres Codex D, Bezae Cantabrigiensis) Jézus búcsúbeszédeit a következő mondattal vezetik be: „És mondotta tanítványainak". Ez nyilván későbbi betoldás. Azonban figyelmeztethet bennünket, hogy — 13. 31—38 inkább bevezető szakasza után — a következőkben kezdődik tulajdonképpen Jézusnak az a tanítása, melyet búcsúbeszédek néven ismerünk. A 14. rész, az „első" búcsúbeszéd inkább a tanítványokhoz intézett igét tartalmazza s ezt a beszédet ismételten élénkíti a tanítványok kérdése és közbeszólása. A 15. és 16. fejezetnek, a „másé A jeruzsálemi templomban pl. a papok szombatonként a reggeli ima után pap-társaikért a következő áldás-imát mondották: ,,Aki ebben a házban lakozik' [t. i. Isten], plántáljon közöttetek testvériséget és szeretetet, békességet és barátságot!" V. ö. S t r a c k—B i 11 e r b e c k, id. h. II. 559. — Josephus tudósítása szerint (bell. Jud. II. 8,2) különösen az esszénusok tűntek ki, hogy „másoknál jobban szerették egymást". 14, 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 14, 1. •197
