Karner Károly: A testté lett Ige. János evangéliuma (Budapest, 1950)
„Arról tett bizonyságot, amit látott és hallott" (Krisztus tanúbizonyságtétele.)7—12. fejezet.
és köszönti. A negyedik evangélistának ezt a tudósítását megalapozza az a közlés (v. ö. 12, 9 és 12, 17), hogy Jézusnak a sokaság által történt üdvözlése és köszöntése annak szól, aki Lázárt feltámasztotta a halálból. A sokaság ¿veszi", vagy talán pontosabban „előveszi", „magához veszi" a pálmaágakat. Ez a megjelölés a görög szövegben két szempontból is feltűnő. A görög szövegben t. i. a magyarban „ág"-nak fordított szó is „pálmaágat" jelent, pontosan tehát a görög kifejezés azt mondja: „pálmáknak a pálmaágait". Ez a körülményes kifejezés talán külön nyomatékkal akarja hangsúlyozni, hogy nem akármiféle ágakról (például olajfák ágairól), hanem kimondottan pálma-ágakról van szó. Ez annál feltűnőbb, mivel Jeruzsálemben, illetve a város közvetlen környékén ritkák a pálmafák. 7 9 Nem valószínű tehát, hogy a sokaság az útszéli fákról tördeli a pálmaágakat (mint ahogy Mát. 21, 8 szerint a sokaságban egyesek a letördelt ágakat 8 0 szórják Jézus lábai elé). A másik feltűnő mozzanat pedig az, hogy János „a" pálmaágakról beszél, más szóval itt nem akármiféle, hanem bizonyos közismert pálmaágakról van szó. Valószínűnek látszik, hogy az evangélista azokra az ünnepi csokrokra gondol, melyeket a lombsátor ünnepe alkalmával használtak a templomban. Ezeket a csokrokat megőrizték, hogy ünnepi alkalmakkor felhasználhassák őket. Az evangélista szavait tehát nyilván úgy kell érteni, hogy a Jézus elé vonuló sokaság ezeket a lombsátor ünnepéről eltett pálmaágakat veszi kézbe és így köszönti őt. A' pálmaág a győztes királyok jelvénye és győzelmi ünnepélyek díszéül szolgál (v. ö. I. Makk. 13, 51; II. Makk. 10, 7; hasonlóan a győzelem szimbóluma Jel. 7, 9-ben is). Már ez a körülmény is arra mutat, hogy a sokaság Jézust győzelmes királyként és pedig messiási királyként köszönti. Erre utal az üdvözlés, a „hozsánna" is. Ez a kifejezés a 118. zsoltárból származik s annyit jelent, mint „segíts meg!" A 118. zsoltárt, az ú. n. ,,hallél"-t énekelte az ünneplő gyülekezet a lombsátor ünnepén s a „hozsánna" az énekben visszatérő refrén. A „hozsánna" azonban egyúttal üdvkiáltássá is lett (v. ö. már II. Sám. 14, 4; II. Kir. 6, 26; Zsolt. 20, 10; hasonlóan, Márk 11, 9; Mát. 21, 9; Didache 10, 6). A sokaság üdvözlése áldáskívánással köszönti azt, „ki az Ür nevében jön", vagyis az Úrnak, Istennek küldötteként érkezik. Az Űrnak ezt a küldöttét írja körül közelebbről az „Izráel királya" név. A sokaság vallásos lelkesedéstől áthatott imádságos üdvözlése tehát Jézusban a messiási királyt köszönti. A szinoptikus tudósítás szerint Jézus szándékkal alakítja úgy bevonulását Jeruzsálembe, hogy az a messiási király bevonulása legyen. Ezt jelzi ott, hogy Jézus előreküldi tanítványait és megbízza őket, hozzanak neki egy szamarat: ez a régi Keleten az ünnepélyes felvonulásokon használt állat (a ló harci állat volt s csak később, a régi Izráel korán túl terjedt el). A negyedik evangélista, szerint Jézus „találja" a szamarat (a görög szöveg szerint pontosan „egy kicsi szamarat"). Ezzel azonban beteljesedik a prófétai írás: a Zak. 9, 9 és Ezs. 40, 9 szavaiból 79 Az Olajfák-hegyéről Jeruzsálembe vezető úton, a Gecsemáné-kert vidékén a 4. század folyamán a zarándokoknak mutogattak egy pálmafát, melyet tanúbizonyságul emlegettek, hogy Jézust Ján. 12, 13 szerint valóban pálmaágakkal köszöntötték; v. ö. D a 1 m a n : Orte und Wege Jesu, .3. kiad., 1924, 274. lap. — Ha az ókorban így kellett mutogatni az Olajfák-hegyén a pálmafát a zarándokoknak, akkor nem valószínű, hogy az út mentén sok pálmafa lett volna és akárhol lehetett volna pálmaiakról ágakat tördelni. 80 Azonban Mát. 21,8-ban nincs sző pálma-ágakról! 14. 15. 16. 14. 15. •173
