Karner Károly: A testté lett Ige. János evangéliuma (Budapest, 1950)

„Arról tett bizonyságot, amit látott és hallott" (Krisztus tanúbizonyságtétele.)7—12. fejezet.

9-11. fogva nem is bizonyítható, még csak nem is valószínűsíthető meggyőző formában. Ezért ezt a feltevést az újabb írásmagyarázók nagyobbrészt el is vetik. Az evangélista rövid megjegyzéssel tudósít arról, hogy Jézus megérkezésének a hírére Jeruzsálemből „nagy sokaság" megy ki Betániába, hogy ott lássa Jézust és Lázárt. Ez indítja a „papi fejedelmeket", vagyis nyilván a szinedrium egyes befolyásos tagjait arra, hogy most már nemcsak Jézus ellen szőjenek gonosz terveket, hanem azt is elhatározzák, hogy Lázárt is elteszik láb alól. 12, 12—19: Jézus bevonul Jeruzsálembe„ 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 12. 13. Másnap az ünnepre gyülekező nagy sokaság meghallotta, hogy Jézus útban van Jeruzsálembe. Ekkor vették a pálmaágakat, kimentek eléje és kiáltották: Hozsánna! Áldott, aki az Űr nevében jön, az Izráel királya! Jézus pedig egy szamárcsikót találva felült arra, miként az írás mondja: „Ne félj, Sión leánya! íme, a te királyod jön, szamárcsikón ülve." Ezt tanítványai akkoriban nem értették meg. Csak Jézus megdicsőülése után emlékeztek vissza, hogy ez felőle volt megírva és hogy ezt [az írásnak megfelelően] cselekedték vele. Tehát a sokaság, mely ott volt vele, mikor Lázárt kihívta a sírból és feltámasztotta a halottak közül, [most] tanúbizonyságot tett. Hiszen azért ment ki eléje a sokaság, mert hallották, hogy ezt a jelet cselekedte. Ekkor beszélték a farizeusok egymás közt: Látjátok, hogy semmire sem mentek! íme, az egész világ elindult utána. 13. vs. v. ö. Zsolt. 118, 25—26. — 15. vs. v. ö. Zak. 9, 9; Ezs. 40, 9. Jézus jeruzsálemi bevonulásának történetét mind a négy evangélium közli; v. ö. Márk 11, 1—10; Mát. 21, 1—9; Luk. 19, 28—38. János elbeszélése nagyjából megegyezik a szinoptikus tudósítással, mégis néhány ponton — valószínűleg tudatosan és szándékosan — eltér tőle. Ezzel János talán korrigálni akarja a szinoptikus tudósítást. A betániai vendégséget követő napon („másnap"), vagyis ha a betániai vendégség (1. fentebb 12, 1-nél) niszán 9-ére, szombatra esett, niszán 10.-én, vasárnap értesül az ünnepre gyülekező sokaság az evangélista elbeszélése szerint arról, hogy Jézus közeledik. Ez az ünnepre készülő sokaság Jézus „elé megy": a görög szövegben már ez a kifejezés is emlékezteti az olvasót arra, hogy valami rendkívüli eseményről van szó: királyok, győztes hadvezérek vagy hasonló rendkívüli emberek elé szoktak így kivonulni. A szinoptikus tudósítás más helyzetképet ad Jézus bevonulása számára. E szerint Jézus Galüeából jön és a Jerikóban tartott utolsó pihenője után megszakítás nélkül folytatja útját Jeruzsálemig. Itt az ünnepre felgyülekező sokaság zarándokcsapatával együtt vonul be a városba. A negyedik evangélista szerint viszont Jézus Efraimból jön (11, 54), Betániában megáll s a Jeruzsálemből eléje kivonuló ünnepi sokasággal vonul be Jeruzsálembe. Míg tehát a szinoptikus hagyomány szerint Jézus mintegy az ünnepre érkező zarándokcsapattal, illetve annak élén vonul be Jeruzsálembe s ez a zarándokcsapat üdvözli és ünnepli Jézust messiási királyként, addig a negyedik evangélista szerint Jézust Jeruzsálemből eléje kivonuló sokaság fogadja •172