Karner Károly: A testté lett Ige. János evangéliuma (Budapest, 1950)

„Arról tett bizonyságot, amit látott és hallott" (Krisztus tanúbizonyságtétele.)7—12. fejezet.

vonulás után volt, míg a negyedik evangélista az eseményt a jeruzsálemi bénulás elé, „hat nappal húsvét ünnepe előtt" helyezi el. A szinoptikus hagyomány szerint a megkenetés színhelye a „bélpoklos Simon" háza, a negyedik evangélista nem mondja ugyan, de elbeszélése legalább is azt a benyomást kelti, mintha Jézus a betániai testvéreknek, Máriának, Mártának és Lázárnak a házában volna vendégségben. Márk—Máté szerint a meg nem nevezett asszony Jézus „fejére önti" a drága kenetet, János szerint lábát keni meg és megtörli hajával. Ezeknek az eltéréseknek ellenére is bajos volna azonban kétségbevonni, hogy a negyedik evangélista ugyanarról az eseményről tudósít elbeszélésével, mint Márk és Máté. Sőt János és a szinoptikus evangélisták szövegének egyes közös kifejezései azt a feltevést is valószínűsítik, hogy a negyedik evangélista ismerhette a szinoptikus tudósítást. Ebben az esetben talán nem tévedünk, ha arra gondolunk, hogy a negyedik evangélista tudatosan tért el a szinoptikus elbeszéléstől és hallgatólagosan ugyan, de mégis korrigálni akarta a szinoptikus elbeszélést. Lukácsnál nem találjuk meg a betániai megkenetésnek a történetét, azonban Lukács is elbeszéli, hogy Jézust egy alkalommal egy „farizeus", akit Jézus utóbb Simonnak nevez, meghívta a házába s hogy ott egy „bűnös asszony" „lábát könnyel áztatta, majd hajával megtörölte, azután csókolgatta lábát és megkente drága kenettel" (v. ö. Luk. 7, 36—50). Már az óegyházi írásmagyarázóknál felvetődik a kérdés, hogy vájjon Lukács evvel az elbeszéléssel nem ugyanazt az- eseményt rögzíti-e, mint Márk-—Máté, illetve János Jézus betániai megkenetésének az elmondásával. A vélemények e tekintetben a legújabb időkig megoszlanak. Annyi azonban könnyen megállapítható, hogy a negyedik evangélista tudósításában — minden nyilvánvaló eltérés ellenére is — vannak egyes mondatok, melyek erősen emlékeztetnek Lukács tudósítására: mindkét elbeszélésben Jézus lábának a megkenéséről van szó és arról, hogy a bűnös asszony, illetve Mária hajával törli meg Jézus lábát. Ján. 12, 3 szövegezése is emlékeztet Luk. 7, 38-ra. Lukácsnál azonban egy megnem nevezett „bűnös asszony"-ról van szó, viszont János szerint Jézust a betániai Mária kente meg. A Lukács elbeszélésében szereplő bűnös asszonyt az egyházi hagyomány hamarosan azonosította Mária Magdolnával, akiből Jézus Luk. 8, 2 szerint „hét ördögöt űzött ki". Róla tudjuk, hogy ott állott Jézus keresztje alatt (Márk 15, 40; Mát. 27, 56; Ján. 19, 25) és ott volt Jézus eltemettetésénél (Márk 15, 47; Mát. 27, 61). Mária Magdolna ment ki húsvét reggelén a „másik" Máriával (a Jakab anyjával) és Salóméval Jézus sírjához (Márk 16, 1; Mát. 28, 1; Luk. 24, 11; Ján. 20, 1). Ugyancsak neki jelent meg Ján. 20, 11—18 szerint először a feltámadott Ür. A későbbi egyházi hagyomány (különösen a római egyházban kb. Nagy Gergelytől fogva) nemcsak a „bűnös asszonyt" azonosítja Mária Magdolnával, hanem Mária Magdolnát azonosnak veszi a betániai Máriával is. Ebben az esetben arra lehetne gondolni, hogy Luk. 7, 36—50 és Ján. 12, 1—8 nem vonatkoznak ugyan ugyanarra az eseményre, mivel a Lukács által elbeszélt esemény valószínűleg Galileában játszódik le, azonban ugyanaz az asszony szerepel mind a két elbeszélésben. Ez a körülmény tenné érthetővé azt a különben feltűnő körülményt, hogy Mária Betániában nemcsak megmossa Jézus lábát, hanem meg is keni olajjal és hogy — mintegy emlékeztetve a farizeus Simon házában történtekre, — hajával törli meg Jézus lábát. Ez az azonosítás nem lehetetlen, azonban az evangéliumi elbeszélés természeténél •171