Karner Károly: A testté lett Ige. János evangéliuma (Budapest, 1950)

„Arról tett bizonyságot, amit látott és hallott" (Krisztus tanúbizonyságtétele.)7—12. fejezet.

hal. S mind, aki csak él és hisz énbennem, soha örökké meg nem hal! Hiszed-e ezt? Mondta az neki: Igen, Uram! Én hiszem, hogy Te vagy a Krisztus, az Isten Fia, aki eljön a világra. • E szavak után elment és szólította nővérét, Máriát, titkon szólván neki: A Mester itt van és hív téged. Amint ő meghallotta ezt, sietve felkelt és odament hozzá. Jézus pedig még nem ért be a faluba, hanem még azon a helyen volt, ahova Márta eléje ment. Amikor azután a zsidók, akik Máriával odahaza voltak s őt vigasztalták, látták őt sietve felkelni és kimenni, utána mentek, vélvén, hogy a sírhoz megy, hogy ott sírjon. Amint azonban Mária odaért, ahol Jézus •volt, meglátva őt leborult az ő lábai elé s így szólt: Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem. Amint pedig Jézus látta, hogy sír és sírnak a vele együtt jött zsidók is, lelke mélyéig felindult és igen megrendült. Majd így szólt: Hova helyeztétek .őt? Mondták neki: Uram, jöjj és lásd meg! Jézus könnyezett. A zsidók pedig azt mondták: íme, mennyire szerette őt! Némelyek viszont így szóltak közülök: Vájjon nem tehette volna-e meg ő, aki megnyitotta a vak szemeit, hogy ez ne haljon meg? Jézus pedig újra felindulva magában odament a sírhoz. Ez egy üreg volt és kő feküdt rajta. Jézus így szólt: Vegyétek el a követ! De Márta, az elhúnytnak nővére azt mondta neki: Uram, már szaga van, hiszen negyednapos. Jézus így felelt neki: Nem mondtam-e neked, hogy meglátod majd az Isten dicsőségét, ha hiszel? Ekkor elvették a követ. Jézus pedig szemét az égre emelve így szólt: Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál engemet! Én ugyan tudtam, hogy mindenkor meghallgatsz engemet, de ezt a körülöttem álló sokaság miatt mondottam, hogy higgyék, hogy Te küldöttéi engemet! Majd e szavak után hangos szóval kiáltotta: Lázár, jöjj ki! A halott pedig kijött, lába és keze pólyákkal volt körültekerve, arcát pedig kendő takarta. Jézus pedig azt mondta nekik: Oldozzátok fel, hadd menjen el! Lázár feltámasztásának a története nemcsak János evangéliumának, hanem mind a négy evangéliumnak egyik legcsodálatosabb és legmegragadóbb elbeszélése. Ezt nemcsak az elbeszélt csoda nagysága teszi, hanem még inkább az elbeszélésnek a minden szűkszavúsága ellenére is csodálatos szemléletessége és lelki finomságokkal átitatott belső heve. Ehhez járulnak azok az ellentétes és részben emberi érzésünk számára szinte megfoghatatlan mozzanatok is, melyek ezt az elbeszélést olyan titokzatossá teszik. Az evangélista úgy ír Jézusról, mint aki teljesen egyedül áll és magára marad, tanítványai előtt is tele van titokkal és azok sem értik meg őt, akik a legközelebb állanak hozzá. Egyedül Istenhez, az Atyához áll közel, vele van közösségben: „Tudom, hogy Te mindig meghallgatsz", — mondja Jézus imádságában. Ez az Istennel való egysége teszi Jézust az élet. fejedelmévé és a halál győzelmes urává, ugyanakkor, amikor már az egész rábeszélésre ráveti árnyékát Jézus küszöbön álló szenvedése és halála. Az evangélista meglehetősen körülményesen vezeti be az elbeszélést, ill. a benne szereplő személyeket. Lázárról először csak azt halljuk, hogy Betániából Mária és Márta falujából való, majd utóbb, a 2. versben 26. 27. 28. 29. 30. 31. 32. 33. 34. 35. 36. 37. 38. 39. 40. 41. 42. 43. 44. i 11, 1. 11 A testié lett Ige 161