Karner Károly: A testté lett Ige. János evangéliuma (Budapest, 1950)

„Arról tett bizonyságot, amit látott és hallott" (Krisztus tanúbizonyságtétele.)7—12. fejezet.

eljutott a görögök, a pogányok közé: a görög nyelven megírt evangélium egyik első bizonysága ennek. Jézus ellenfeleinek a tanácstalan tapogatódzása prófétálássá lett, mely a keresztyénség történetében csodálatosan teljesedett be. 7, 37—52: Szakadás a zsidóságban Jézus miatt. Az ünnepnek az utolsó, ú. n. nagy napján ott állott Jézus és [prófétai szóval] hirdette: Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám és igyék. Aki hisz bennem — miként az Írás mondta, — annak belsejéből élő víznek folyamai áradnak ki. Ezt pedig a. Lélekről mondotta, melyet utóbb azok nyertek el, akik benne hittek. Mert [akkor] a Lélek még nem volt [itt], mivel Jézus még nem dicsőült meg. Ekkor azt mondták némelyek a sokaságból, kik hallották e beszédeket: Valóban ez a próféta! Mások azt mondták: Ez a Krisztus! Ismét mások így szóltak: Vájjon Galileából jönne el a Krisztus? Nem azt mondotta-e áz írás, hogy a Krisztus Dávid ivadékából és Betlehemből, abból a városból jön el, ahol Dávid lakott?! Ekkor szakadás támadt a sokaságban ő miatta. Némelyek közülök el akarták őt fogni, de senki sem vetette rá kezét. így azután elmentek a szolgák a papi fejedelmekhez és a farizeusokhoz s ezek mondták nekik: Miért nem hoztátok őt ide? A szolgák azt felelték: Ember soha úgy nem szólott, mint ahogy ez az ember szól. A farizeusok erre azt mondták nekik: Csak nem ámított el titeket is?! Vájjon van-e valaki a főemberek vagy a farizeusok közt, aki hitt őbenne?! De ez a sokaság, amely nem ismeri a törvényt — átkozottak ezek! Nikodémus pedig, — az, aki régebben felkereste őt s közülük való volt, — azt mondotta nekik: Vájjon elítél-e valakit a mi törvényünk, ha előzetesen ki nem hallgatták és meg nem állapították, mit cselekedett?! Feleltek neki és mondották: Tán csak nem vagy te is galileai? Vizsgáld meg [az írást] és győződjél meg róla, hogy Galileából nem támadhat próféta! 42. vs. v. ö. II. Sám. 7, 12; Mik. 5, 1; Zsolt. 89, 4—5. A következő elbeszélés az ünnep utolsó napján játszódik le: ez valószínűleg az ünnep hetedik napja volt, amelynek szertartásaiban az egész ünnepi hét kicsúcsosodott. Ezen a napon is bemutatták a Siloah forrásb'ól merített víz-áldozatot s nagy körmenetekkel ülték meg az ünnepet. Az evangélista által megadott helyzetrajzot talán szabad úgy érteni, hogy az ünnepi körmenetek • felvonulásakor ott áll Jézus nem sokkal az említett víz-áldozat bemutatása után s az utóbbira célozva szólal meg prófétai igéjével és hívja magához a szomjúhozókat: ő ad nekik „inni", azaz ő tölti el őket Isten igéjével, az örök élet vizével. De Jézus még többet is mond. Formája szerint ez az ige emlékeztet a Péld. 9, 4; Jéz. Sir. 24, 19; 51, 23—24, alatt található mondásokra, melyekben az isteni bölcseség hívja magához az esendő embert. De emlékeztet Mát. 11, 28 igéjére is: mindezekben az igékben egy állandó stílusforma jelentkezik és pedig olyan stílusforma, amelyet akkor alkalmaztak amikor a kinyi37. 38. 39. 40. 41. 42. 43. 44. 45. 46. 47. 48. 49. 50. 51. 52. 37. •123