Karner Károly: A testté lett Ige. János evangéliuma (Budapest, 1950)

„Arról tett bizonyságot, amit látott és hallott" (Krisztus tanúbizonyságtétele.)7—12. fejezet.

23. 24. 25. 26. 27. 28. 29, 30. 31. 32. 33. 34. 35. 36. 25. 26. kedésre vonatkozó parancs olyan szigorú, hogy azt a gyermek születése utáni nyolcadik napon akkor is végre kell hajtani, ha a nyolcadnap szombatra esik s a körülmetélkedés végrehajtása nem sérti, nem csorbítja Mózes törvényének a hatályát. Az írástudók — különösen pogányok előtt — szívesen érveltek a körülmetélkedésnek a pogányok által megvetett szertartás mellett olyan módon, hogy az fontos egészségügyi rendelkezés. De a körülmetélkedés testünknek csak egyik tagját érinti, nem az egész embert. Ha tehát a körülmetélkedést végre kell hajtani szombatnapon, akkor mennyivel inkább szabad és kell az egész ember egészségét visszaadni: e gyógyítás sem érinti a szombatnap megtartására vonatkozó törvényt. De ezt Jézus ellenfelei nem voltak hajlandók meglátni és elismerni. Ezért csak „látszat szerint", a külső látszatnak engedve ítélnek, a helyett, hogy „igazságos ítélettel", a valóságos tényállást számításba véve helyesen és az igazságnak megfelelő módon ítélkeznének. Aki nem enged Krisztus igéjének, annak ítélete is hazuggá és igazságtalanná válik. 7, 25—36: Jézus a sátoros ünnepen. Ekkor a jeruzsálemiek közül némelyek azt mondták: Vájjon nem ő-e, akit halálra keresnek? És íme, nyilvánosan beszél és nem mondanak neki semmit. Taián bizony valóban felismerték a főemberek, hogy ő a Krisztus? Azonban róla tudjuk, honnét származik. Viszont mikor a Krisztus eljön, róla senki sem tudja, honnét származik. Ekkor Jézus a templomban tanítva [prófétai szóval] hirdette: Ismertek engem és tudjátok, honnét származom. De nem önmagamtól jöttem, hanem igaz az, aki engem küldött, s akit ti nem ismertek. Én ismerem őt, mivel tőle származom s ő küldött engemet. Ekkor el akarták őt fogni, de senki sem vetette rá kezét, mert még nem érkezett el az ő órája. A sokaságból pedig sokan hittek benne s azt mondották: Amikor eljön a Krisztus, tehet-e majd több jelet, mint amiket ez cselekedett. Meghallották a farizeusok, hogy a sokaságban ilyen szóbeszéd jár felőle. Ekkor a papi fejedelmek és a farizeusok szolgákat küldtek ki, hogy fogják el őt. Jézus pedig azt mondotta: Egy kevés ideig még veletek vagyok, azután elmegyek ahhoz, aki elküldött engem. Kerestek majd engem, de nem találtok. S ahol én vagyok, oda ti nem jöhettek. Ekkor a zsidók így szóltak egymás közt: Vájjon hová szándékozik utazni, hogy mi majd nem találhatjuk meg? Talán a görögök közt levő szórványba akar utazni és a görögöket tanítani? Mit jelent az a beszéd, melyet mondott: Kerestek majd engem, de nem találtok; s ahol én vagyok, oda ti nem jöhettek!? A következő szakasz két jelenetre oszlik. Az első, — mely közvetlenül 7, 14-hez csatlakozik, — abból indul ki, hogy Jézus akadálytalanul „taníthat", még hozzá a templomban, noha — mint 5, 18 elmondotta, — a vezetők őt „halálra keresik". Jézusnak erre a „nyilvános" tanítására a vezetők „nem mondanak neki semmit", nem tesznek ellenvetést, nem lépnek fel ellene. Ez kelti fel a népben azt a gyanút, hogy talán •120