Karner Károly: A testté lett Ige. János evangéliuma (Budapest, 1950)
„A világosság fénylik a sötétségben" (2 — 12. fejezet)
64. 65. 66. 67. 68. 69 s teremtő erő, azt már pl. Zsolt. 104, 29—30; Ezék. 37, 5—6, 9 alapján is lehet tudni. A test, vagy pontosabban a „hús", azaz a földi megjelenési forma „nem használ semmit": ami testtől („hústól") születik,'az maga is test („hús") és önmagából csak testnek (,,hús"-nak) adhat ismét „életet". Mindez alá van vetve nemcsak a múlandóság, hanem a halál hatalmának is (v. ö. Ján. 3, 6). Ez a törvény áll Jézus „test"-ére, „hús"-ára, azaz földi életvalóságára is. A csodálatos isteni titok azonban mégis az, hogy Jézus „teste" („húsa") és „vére" minden a múlandóság és halál törvényének való alávetettsége ellenére is életet adó eledellé válik a világ számára. És pedig azért, mivel Isten Lelkének csodálatos életet teremtő ereje munkálkodik benne. Ezért „Lélek és élet" az ő beszédei is, azaz Isten Lelke hatja át azokat és életet munkáló erő lakozik bennük. Ezt azonban másként, mint a hit szemével nem lehet felismerni s Jézus tudja, hogy a tanítványok közt is vannak egyesek, akikből éppen a hit hiányzik. Isteni tudással tudja Jézus ezt „eleitől fogva", tehát azóta, hogy tanítványait kiválasztotta. De tudja azért is, mivel — mint már a 37. vers mondotta, — a hit is isteni ajándék s ez az ajándék nem jut osztályrészül mindenkinek. i Ha Jézus igéje egyfelől botránkozást okozó „kemény beszéd", másfelől Lélekkel tele, életet munkáló ige, akkor ez azt jelenti, hogy végső döntés elé állít. Ezt a döntést szemlélteti a következő szakasz: egyfelől fogható valóságként jelentkezik a „botránkozás", mely beleesik a csapdába, másfelől pedig a hit, mely az életet adó Igébe kapaszkodik. „Ettől fogva", vagy „ezért" (a görög kifejezés mindkettőt jelentheti s e helyen mindkét értelem jogosult) Jézus követőinek széles tanítványi köréből „sokan visszahúzódtak tőle és nem jártak vele" (szószerinti fordítással), azaz nem tartottak vele vándorútjain. Kiváltak tanítványai köréből, . de szakítottak is vele. Most tűnik fel az evangéliumban a „tizenkettő" köre: a negyedik evangélista ismertnek tételezi fel a régebbi evangéliumok elbeszélését, amikor a „tizenkettőről" beszél. Jézus őket is döntés elé állítja s rájuk bízza, hogy vájjon nem akarják-e „elhagyni" őt. Akik őt elhagyják, azok szakítanak vele s renegátakká lesznek. Ezt utasítja vissza Péter, aki a tanítványok nevében tesz ünnepélyes vallomást. A tanítványnak nincs hova mennie. Nem mintha a világ nem adna más lehetőségeket is, sőt talán olyan „megoldást" is nem egyet, mely nemcsak csábítónak, hanem „észszerűnek" is látszik annak a helyzetnek az emberi kilátástalanságához és reménytelenségéhez képest, melyben Jézus tanítványai és követői vannak. Azonban ezek a „lehetőségek" a tanítvány számára lehetetlenséggé válnak. Lehetetlenül minden „világi megoldás" azért, mivel egyedül „Jézusnál vannak az örök élet beszédei". A görög szöveg szószerint azt mondja: „örök élet beszédei a tiéid", azaz egyedül Jézusnak van a birtokában az olyan ige, melyből élet fakad. Aki már egyszer kapott ebből az igéből .— s így maga is életet nyert, — az ismeri a különbséget az „igazi élet" és a között a látszat-élet közt, melyet a világ, emberi gondolkodás, emberi tudás, emberi akarat és igyekezet teremt és gondol ;,élet"-nek. Aki pedig egyszer életet nyert Krisztustól, az • „immár hiszi és felismerte", hogy kicsoda Krisztus. 4 5 Hit és ismerés a negyedik evangélista szóhasználata szerint szorosan -összetartoznak. De nem úgy, mintha a hitnek el kellene jutnia egy magasabb fokra, ahol »» A görög szöveget tulajdonképpen nem lehet teljesen lefordítani; kb. ennyit' jelent: ,,Mi arra a hitre jutottunk s így most hisszük és felismertük, ezért most tudjuk, hogy . . . stb." V. ö. 16, 27-et is! 110 /
