Karner Károly: A testté lett Ige. János evangéliuma (Budapest, 1950)

„A világosság fénylik a sötétségben" (2 — 12. fejezet)

Megbotránkoztat ez titeket? Hát még, ha meglátjátok az Embernek Fiát felszállani oda, ahol előbb volt?! A Lélek az. ami megelevenít, a test [= hús] nem használ semmit. A beszédek, melyeket én szóltam hozzátok, Lélek és élet. De vannak némelyek köztetek, akik nem hisznek. Mert Jézus eleitől fogva tudta, kik nem hisznek és ki lesz az árulója. És így szólt: Ezért mondottam nektek, hogy senki sem jöhet hozzám, csak ha megadja neki az Atya. Ettől fogva tanítványai közül sokan visszahúzódtak tőle és nem tartottak vele [vándorútjain]. Ekkor Jézus így szólt a tizenkettőhöz: Csak nem akartok ti is elhagyni engemet? Válaszolt neki Simon Péter: Uram, kihez mehetnénk? Örök életnek beszéde van nálad! Mi pedig immár hisszük és megismertük, hogy te vagy az Istennek a Szentje. Jézus így felelt nekik:. Vájjon nem én magam választottalak-e ki titeket, [mind] a tizenkettőt? Egy pedig közületek ördög! Ezen pedig Júdást, a Simon Iskariótes fiát értette. Mert utóbb ez árulta el őt, noha egyike volt a tizenkettőnek. Jézus igéi szakadást eredményeznek. Követői közül sokan „kemény beszéd"-nek mondják szavait. „Kemény" Jézus beszéde azért, mivel a keresztet állítja a tanítványok szeme elé s ezzel a tanítványtól is a legnagyobb mértékű önmegtagadást, lemondást, sőt áldozatvállalást követeli, az emberi vágyat a boldogságra és a természetes igényeket pedig megveti. Ezért érzik e tanítványok úgy, hogy Jézus beszédét nem lehet meghallgatni. Jézus a neki adott isteni tudásnál fogva (v. ö. 2, 25) tudja, mi tölti el a tanítványok lelkét, látja, mint „botránkoznak meg" azon, amit mondott. A ,,botránkozás"-nak megfelelő görög szó eredeti értelme szerint az állatok megfogására szánt csapdát vagy tőrt jelöli meg. Botránkozás tehát olyasmi, ami csapdává, tőrré válik a hit számára, azért azt veszélyezteti és a tanítványt megingatja Krisztushoz való hűségében. Ha pedig már Jézus szava is „botránkoztató", mennyivel inkább teszi majd próbára hitüket, „ha meglátják az Embernek Fiát felszállani oda, ahol előbb volt". Jézus a halála által adja testét és vérét eledelül, hogy a világ életet nyerjen. Ilyen ajándékká azonban „teste és vére" emberi 5maga csak azért válhatik, mivel halála nem „tragikus" lezárása életének, hanem „felemeltetése", „felmagasztaltatása", „megdicsőülése". A természetes ember. Jézus halálában csak a dicstelen véget, legfeljebb a heroikus szenvedést látja. A tanítvány hitét is próbára teszi Jézus történetének ez a „fordulata", mely olyan nyílt ellentétnek látszik minden messiási ígérettel és reménységgel. Ezért a botránkozás, melyet a kereszt okoz (v. ö I. Kor, 1, 23), nem más ugyan, mint amely beszédeiből származik de fokozza emezt. Ezt a botránkozást csak az a hit győzi le, mely felismeri, azaz a hit szemével látja, hogy a kereszt Isten akarata szerint megdicsőülés, sőt hogy a kereszten túl van az a megdicsőülés, amikor az Embernek Fia elfoglalja „a Hatalom jobbján" (Mát. 26, 64) az őt megülető helyet. Akkor azután feltárul a Krisztusra hittel tekintő szernek előtt igéjének igazi értelme: ezt foglalja össze egészen tömör rövidséggel a következő vers. Hogyan lehet Jézus az élet kenyerévé? Ezt a kérdést veti fel beszéde a tanítvány lelkében s erre felel Jézus: „A Lélek az, amely megelevenít", azaz életet ad és teremt. Hogy a „Lélek", nevezetesen Isten Lelke életet adó 62. 63. 64. 65. 66. 67. 68. 69. 70. 71. 60. 61. 62. 63. •109