Karner Károly: Máté evangéliuma (Sopron, 1935)

Máté evangéliuma magyarázata - Jézus harca Izráel népéért

82 1 2 3 4 5 6 7 8 batnapon került, vagy amelyben már régebben leiedzett, nem tették általában véve megengedetté a törvény megszegéséi. A törvénynek ez az értelmezése idézte fel az egvik legsúlyosabb összeütközést Jézus és a népet vezető rabbid nátus közt A szombatnapi kalásztépés történetét az evangélista egy határozatlan megjelöléssel vezeti be: «abban az időben». De az elbeszélésnek az időpontját legalább némileg közelebbről is meghatározza annak a tartalma. A gabona érése Galileában áprilisra vagy májusra esik, az elbeszélés időpontját tehát ezekben a hónapokban kell keresni Jézus tanítványaival egy szombati napon halad az érdfélben lévő gabonák közt, s tanítványai megéhezve kalászokat tépdesnek, hogy a gabonaszemeket összemorzsolva megegyék és így csillapítsák éhségüket. (V. Móz 23,25 megengedi, hogy valaki másnak a szántóföldjéről kalászokat tépdessen). Nyilván volt idő, amikor Jézus tanítványaival együtt szükségei látott, — amit az evangélista azonban éppen 'csak sejtet. Az összeütközés a farizeusok és Jézus közt nem abból származott, hogy a tanítványok idegen tulajdont sajátítottak el, de nem is abból, hogy Jézus a tanítványaival uton volt, — a megtett út nyilván a szombatnapra megengedett határok közt mozgott, — hanem abból, hogy tanítványai a kalásztépéssel tiltott munkál végeztek. A munkavégzési tilalomnak az áthágását nem is menti, még kevésbbé indokolja, hogy szükségből cselekedtek. Jézus nem is hivatkozik ilyesmire, hanem a farizeusok emlékezetébe idézi Dávidnak és társainak az esetéi, melyet l. Sám 21,1—6 mond el. Az ótestámenlomi elbeszélés az id. helyen nem tesz külön említést arról, hogy Dávid társaival szombati napon hatolt be a szentélybe és fogyasztotta el az ott kitett szent kenyereket, de az elbeszélésből következik és az írástudók is így értették. A szent kenyerek elfogyasztásával Dávid és kísérete tehát éppen úgy megszegte a törvényt, mint ahogy azt Jézus tanítványai a kalászlépéssel megszegték, mert a szent kenyereket csak a szolgálatot teljesítő papok ehették meg. A rahbinátus ennek ellenére mélységes tiszteletben részesíti Dávid királyt. Ugyancsak állandóan megszegik a szombatnapi munkatilalom törvényét azok a papok, akik szombatnapon teljesítenek a jeruzsálemi templomban szolgálatot. Ennek ellenére 'ártatlanok», a zsidó írástudománynak eszébe sem jut őket kárhoztatni azért, hogy az istentiszteleti szolgálatot elvégzik. Mindezt Jézus azonban csak azért hozhatja lel mentségül tanítványai mellett, mert «a templomnál nagyobb van itt». Jézus evvel az érveléssel a zsidó gondolkodás számára hallatlan, egyenesen istenkáromlás számba menő igényt jelent be. A templom papjai szombatnapi istentiszteleti szolgálatuk teljesítésével azért mentesülnek a törvényszegés vádja alól, mivel a templom Isten jelenlétének a helye. Jézus jelenléte a tanítványnak többet ad, mint amit a templom adhat: az Isten magasabb értelemben, tökéletesen van jelen ott, ahol Jézus van. Amiben léhát a farizeusok bűnt látnak és keresnek, az Istennek tökéletes és kegyelmes kinyilatkoztatása s teljes, hiánytalan közösség Istennel. Hogy Istennek Jézusban megjelent kinyilatkoztatása kegyelmes kinyilatkoztatás, amely megszabadítja az embert a törvény béklyóiból, azt a Hós 6,6-ból származó idézet mutatja. Isten a farizeusoktól is irgalmasságot követel és ezt kellett volna Jézus tanítványaival szemben is érvényesíleni. Most még hozzá ártatlanokat ért a támadásuk, mert Jézus jelenléte a tanítványokat ép úgy a törvény fölé emeli, mint az istentiszteleti szolgálat kötelessége szombati napon a papokat. Mindezt Jézus avval okolja meg, hogy «az Embernek Fia ura a szombatnapnak». Ez az ige a legélesebb formában utasítja el a farizeusok kifogását. Mert Jézus az «Emberfia», a Dán 7,13-ban megígért «ember», Istennek