Karner Károly: Máté evangéliuma (Sopron, 1935)

Máté evangéliuma magyarázata - Jézus harca Izráel népéért

83 9, 10 11 12 13 14 10 9 11 az a választott Messiása, akinek hatalmat adott a törvény fölött, úgyhogy nem a törvény rendelkezik vele, hanem ő rendelkezik a törvénnyel. Jézus állapítja meg, hogy mi a szombatnap és mi annak a helyes megtartása. Amit az ő jelenlétében vagy engedélyével visznek véghez a tanítványok, az nem lehet a szombatnap megszegése. Ez a történet is tipikus Máté elbeszélésmódjára. A vázlatos helyzetrajz után következik a farizeusok kifogása, amely megszólaltatja Jézust, a nélkül hogy tulajdonképen párbeszéd jönne létre. Jézus visszautasítja a támadást, közben pedig ellenfelei eltűntek, többé említés sem történik róluk, vagy arról, hogyan fogadták Jézus válaszát. Az evangélista mindig Jézust és csak Jézust akarja megvilágítani. 12,9—14 A sorvadtkezű ember meggyógyítása; v. ö. Márk 3, 1—6; Luk 6,6—11. Mikor onnét eltávozott, az ő zsinagógájukba ment be. És íme, volt ott egy sorvadtkezű ember. És hogy bevádolhassák, megkérdezték tőle mondván: Vájjon szabad-e szombatnapon gyógyítani? ő pedig azt felelte nekik: Melyik közületek az az ember, aki ha van egy juha s az szombatnapon gödörbe esik, nem fogja és ki nem húzza azt ? Már pedig menynyivel értékesebb az ember a juhnál I Azért szabad szombatnapon jót cselekedni 1 Azután azt mondta az embernek: Nyújtsd ki a kezedet! S mikor kinyújtotta, az éppen olyan egészséges lett, mint a másik. A farizeusok pedig kimenve tanácsot tartottak ellene, hogyan öljék meg. Az evangélista egy második elbeszélésben ugyancsak a szombatnap megszentelése körül keletkezett összeütközést világítja meg. A történet súlypontja nem annyira abban van, hogy Jézus egy embernek az «elsorvadt», azaz — talán izom-atrofia következtében - béna kezél meggyógyítja, hanem inkább a szombatnapi gyógyítást általában jogosultnak minősítő érvelésben. Az utóbbi eredeüleg talán nem tartozott szorosan hozzá a jelen elbeszéléshez. Legalább is Lukács más összefüggésben, de rokon elbeszélés keretében közli azt ^(Luk 14,5). Márknál az elbeszélés súlypontja ugyancsak a szombatnapi gyógyítás igazolásában van, de ott a gondolatmenet más. Máté a történetet szoros idői kapcsolatba hozza a megelőzővel («eltár vozva onnét») s így szerinte mind a kettő ugyanarra a szombatra esik, csakhogy a másodiknak a színhelye a zsinagóga. Hogy az evangélista lelkileg mennyire elszakadt a zsidóságtól, azt mutatja, hogy az «0», t. i. a zsidók zsinagógájáról beszél. — A rabbinátus Jézus gyógyításait orvoslásnak minősítette és ezért veti fel a kérdést, hogy szabad-e, azaz nem esik-e a szombatnapi munkatOalom alá a gyógyítás. Jézus a kérdést a gödörbe esett juhnak a példájával dönti el, s arra a közismert gyakorlatra hivatkozik, amely szerint minden gazda igyekszik gödörbe esett állatát szombaton is megmenteni. A rabbinátus ilyen esetekben nem foglalt el egységes álláspontot. Ismerünk olyan véleményt, amely szerint a vizes gödörbe esett állat gazdájának joga van szombatnapon olyan intézkedéseket tenni, hogy az helyzetéből kiszabaduljon. Más vélemény szerint a gazdának csak etetni szabad az állatot, hogy éhségtől el ne hulljon. Jézus a közvetlenül fenyegető életveszedelem kérdését, mely a rabbinátus számára a döntő szempont volt, teljesen kikapcsolja és a bajban levő .ember szükségére tekint: ha a bajba jutott állaton megkönyörül a gazdája, mennyivel inkább kell irgalmasságot tanúsítani a szenvedő emberrel szemben, aki a 6-