Karner Károly: Máté evangéliuma (Sopron, 1935)

Máté evangéliuma magyarázata - Jézus harca Izráel népéért

81 3u 12,1 2 3 4 5 6 7 8 azért ígérhet nekik lelkük számára «nyugodalmat». Ez csak ott van, ahol eltávolodik az Isten haragja, és helyreáll a békesség Isten és ember közt. Jézus az igazi nyugodalmat hozza, adja, azért mondhatja, hogy «igája» «jóságos és terhe könnyű». Akik őt követik, keresztet hordoznak ugyan, de ,szolgálatuk kötelességei «jóságos»-ak, mert Isten jóságáról, üdvösségünket munkáló kegyelméről tanúskodnak, s könnyűvé teszik a kereszthordozás terhét. Nincs talán az evangéliumnak még egy igéje, amely Krisztus küldetésében az isteni kinyilatkoztatás gazdagságát és kegyelmes jóságát olyan rövid és találó szavakkal rajzolná meg, mint épen Jézus «hálaimája». 1SÍ, 1—8: A szombatnapi kalásztépés; v. ö. Márk 2,23—28; Luk 6, 1—5. Abban az időben Jézus egy szombatnapon vetéseken haladt át. Tanítványai pedig megéheztek, kalászokat?, tépdestek és ettek. Ennek láttára a fariezusok azt mondták neki:fíme, tanítványaid olyasmit cselekesznek, amit szombatnapon nem szabad tenni, ö pedig azt felelte nekik: Nem olvastátok, mit cselekedett Dávid, amikor kísérőivel együtt megéhezett? Mint ment be Isten házába és hogyan ette meg a „szent kenyereket", amelyeket nem lett volna szabad megenni sem neki, sem kísérőinek, hanem csak a papoknak ? ¡Vagy nem olvastátok a törvényben, hogy szombatnapon a papok a templomban megszegik a szombatot és mégsem vétkeznek ? Mondom pedig nektek, hogy a templomnál nagyobb van itt. Ha pedig megértettétek volna, hogy mit jelent ez: „Irgalmasságot akarok és nem áldozatot!", nem ítéltétek volna el azokat, akik nem vétkeztek. Mert az Embernek Fia ura a szombatnapnak is. 3. vs v. ö. I. Sám 21,2-6. - 4. vs. v. ö. II Móz 29.33; III. Móz 24,9. - 5. vs. v. ö. IV. Móz 28, 9. - 7. vs. v. ö. Hós 6, 6 A 12. fejezet elbeszéléseivel szemlélted az evangélista a szakadást, mely Jézus és a nép vezetői közt támadt. Az összeütközés tárgya első sorban a szombatnap megszentelése (erről szól a szombatnapi kalásztépés és a szombatnapi gyógyítás története), azután pedig Jézus gyógyításai általában (erre vonatkozik az a vitakérdés, hogy kinek a segítségével gyógyít Jézus ördöngösöket). A szombatnap megszentelésénél az első és a főkövetelmény a teljes munkaszünet volt. A rabbinátus a legapróbb részletekre is kiterjedő gondossággal megállapította, hogyan és milyen mértékben kell a munkától tartózkodni. Az írástudók 39 különböző munkát soroltak fel és helyeztek tilalom alá, azon az alapon, hogy a szövetség sátorának a felépítésénél mindezekre szükség volt A 39 «fő» munkanemhez csatlakozott azután még a munkavégzésnek számos alcsoportja, amelyek ugyancsak tilosaknak minősültek. A Misna (Sabbat 7,2) a szombatnapon tilos munkák közt első helyen a mezőgazdasági munkákat sorolja fel, úgy mint vetést, szántási, aratást, kévekötést, cséplést stb. Az aratásnak a körébe tartozik, mint alcsoport, a kalásztépés is. A szombatnapon tilos dolgok közül fontos, hogy nem szabad hosszabb útat gyalogolni, mint 2000 singet vagy rőföt (azaz kb. 1 km); v. ö. Csel 1,12. — A munkától tiartózr kodást igen szigorúan vették és a szombatnapi tilalom megszegését halálbüntetéssel sújtották. Csak halálos veszedelem esetén engedte meg a zsidó írástudomány, hogy valaki túltegye magát a törvénynek a szombatnapra vonatkozó rendelkezésein. A baj, betegség, vagy szükség, amelybe valaki szomKtrntr: Máté <v*sfM«mt. 6