Karner Károly: Máté evangéliuma (Sopron, 1935)
Máté evangéliuma magyarázata - Jézus harca Izráel népéért
79 26 27 az írástudók, akik «bölcsek«, mert tudományuk irányítja cselekedeteiket és «okosaki, mert ismerik a világot és tudnak élni az alkalommal. Az Isten őket, akik olyan nagyra voltak tudományukkal és életfolytatásuk feddhetetlenségével, balgákká tette (v. ö. I. Kor 1,20 kk ), mert éppen ők nem ismerték fel «ezeket», azaz a Jézusban adott kinyilatkoztatást, Isten királyságának elközeledtét Jézus igéjében és cselekedeteiben. Viszont a «kisdedek» szónál Jézus talán nem is annyira a tanulatlan nép széles rétegeire gondol, mint inkább tanítványaira (nyilván így értelmezi Lukács is Jézus szavait, azért állította őket a jelenlegi összefüggésbe). Nekik sem maguktól volt erejük arra, hogy az idők teljességének elkőzeledtét megértsék, hanem Isten nyilatkoztatta ki nekik, ő adott nekik szemet a látásra s fület a hallásra. Amikor Jézus Isten csodálatos útjainak a szemléletében elmerül, újra megerősíti: «Igen, Atyám 1 mert így volt kedves előtted!» Ez volt az Istennek az akarata. Jézus imádságának a második strófája a Fiúról szól, aki a kinyilatkoztatást közvetíti «Mindeneket nekem adott át az én Atyám», — mondja Jézus. Az a görög szó, amelyet az «átad» igével fordítottunk, két irányba mutat A zsidó írástudomány az egyik nemzedékről a másikra átszálló hagyományt, tanítást ápolta és fejlesztette tovább. Egyik tanító a másiknak, egyik nemzedék a másiknak «adja át» a tanítást. Ha ezt az értelmet vesszúk alapul, akkor Jézus azt mondja, hogy Isten neki adott át, származtatott át «mindeneket», azaz a teljjs tanítást, a teljes kinyilatkoztatást. Gondolni lehetne arra, amit Jézus ia negyedik evangéliumban mond: «Senki sem mehet az Atyához, hanem csak én általam» (Ján 14,6). Jézus e szerint hangsúlyozza, hogy tanítását nem emberektől vette, az nem nemzedékek tanítói munkájának a végső leszürődése, hanem isteni kinyilatkoztatás, és pedig a teljes, tökéletes kinyilatkoztatás. De ha Jézu: szavának ez volt is az első s legegyszerűbb értelme, az előttünk állói fogalmazásban ennél többet is mond. Jézus arról beszél, hogy neki az Atya «mindeneket átadott». A «mindeneket» kifejezést nem lehet a «tanításra» korlátozni, hanem úgy kell érteni, hogy az Atya és a Fiú egymással teljes közösségben vannak s ennek a közösségnek a teljessége azt jelenti, hogy az Atyának az ajándékozó szeretete a Fiúval szemben korlátlan, aminthogy a Fiú is teljesen, korlátlanul teljesíti mindazt, amit az Atya reábíz. Isten teljes üdvakaratát a Fiúnak adta át, ő viszi véghez az üdvösség művét és így élete teljes odaadás Isten iránt. Csak ha ebben a teljes, kimélyült értelmében vesszük ezt az igét, akkor világosodik meg előttünk a vers második felének az értelme is. Jézus az Atya és a Fiú viszonyát egymáshoz «ismerés»-nek mondja: «Senki sem ismeri a Fiút, hanem csak az Atya, az Atyát sem ismeri senki, hanem csak a Fiú» Jézus tehát azt mondja, hogy az Atya és ő közötte a teljes, tökéletes közösség viszonya van: az Atyának és a Fiúnak egymással szemben nincsenek titkaik. De a kifejezés emlékeztet János evangélista szóhasználatára is. «Ismerem az enyéimet és cngen. is ismernek az enyéim, amiként ismer engem az Atya és én is ismerem az Atyát» (Ján 10,14—15), — mondja ott Jézus. Ez az ismerés pedig nemcsak azt jelenti, hogy akik így ismerik egymást, azok tájékozva vannak egymás gondolatai, szándékai, törekvései és akarata felől, hanem az egymással való közösségnek a viszonyát tökéletes (akarati) egységnek mondja: «Én és az Atya egy vagyunk» (Ján 10,30). Ez pontosabban annyit jelent, hogy az Atya és a Fiú egymással a tökéletes szeretet viszonyában vannak (Ján 3,35; 5,20 kk|.) s a |Flú ebben a viszonyban épp úgy életet bír «önmagában», mint az Atya. Éppen azért, mert a Fiú az Atyával a tökéletes közösségnek ebben a viszonyában van, azért a Fiút csak az Atya ismjeri, s Jézus ismeretlen idegenként jár a világban Személyének a titka hozzáférhetetlen marad a világ számára,
