Karner Károly: Máté evangéliuma (Sopron, 1935)

Máté evangéliuma magyarázata - Jézus harca Izráel népéért

75 11 12 hogy Jézus a saját küldetésében látta ezt beteljesedve. Krisztus ezzel ugyanazt az igényt fejezi ki, mint az az ige, melyet János evangéliumában olvasunk: «Én és az Atya egy vagyunk» (Ján 10,30) és «Aki engem lát, azt látja, aki küldött engem» (Ján 12,45, v. ö. 14, 9). Az evangélista, valamint az egész őskeresztyénség valóban Jézusban ismerte meg Isten teljes és tökéletes kinyilatkoztatását, ezért nem is várt még más, Krisztustól független kinyilatkoztatásra. Jézusban maga az Atya közeledik az emberhez; v. ö. ezen idézet felhasználását Márk 1, 2-ben. — Amikor tehát Jézus megjelöli a Keresztelő helyét az üdvtörténetben, ezzel önmagáról tesz bizonyságot. De a Keresztelő a legnagyobb az asszonytól születettek közt. Jézus hangsúlyozza, hogy János is «asszonytól született». Ez azt mutatja, hogy gyarló, mint a többi ember. De az Istentől nyert prófétai megbízás embertársai fölé emeli őt. Viszont Jézus tanítványai az emberek közt elfoglalt méltóságuk szerint a legkisebbek (v. ö. 10,42, ahol a «kifcsinyek» ugyancsak Krisztus tanítványait jelöli meg!). De ha Isten felragyogtatja királyságának napját, akkor méltóságuk nagyobb lesz, mint a Keresztelőé, mert osztoznak majd Krisztus dicsőségében, v. ő. 19, 28. — Jézus ezzel a titokzatos igével azonban még az eddig elmondottaknái ís jobban feltárja Isten királysága titkait. Ismételten mondotta, hogy aki a tanítványok közt nagy akar (lenni, annak szolgálni kell, meg kell aláznia magát, kicsinnyé kell lennie (v. ö. 18,1—4; 20,26; Luk 9,48). A legmélyebbre Jézus maga szállt alá ennek az életnek nyomorultjaihoz, amikor megüresítette s megalázta magát és engedelmes lett a keresztfa haláláig (Fii 2,7—8). Ezért adatott neki a legnagyobb dicsőség. Jézus itt éppen azt akarja mondani, hogy a tanítványnak a megaláztatásnak és kereszthordozásnak az útját kell járnia, s így kell kicsinnyé lennie, hogy naggyá lehessen, ha Isten kinyilvánítja királyságának dicsőségét. Jánosnak minden más prófétáét felülmúló üdvtörténeti jelentőségét a most következő ige csak még jobban kiemeli, mert mutatja a korszakok mesgyéjét, amelyre a zsidóság lépett «János napjaitól fogva», azaz amióta János tanítani kezdett. A mondat értelme egyébként vitás és pedig azért, mivel első tagjának az állítmánya többféle értelemben vehető. Jelenthet t. i. anynyit, mint «erővel, hatalommal utat tör magának». A mondat értelme akkor ez volna: «János napjaitól mind mostanáig Isten királysága hatalmasan utat tör magának». Ez esetben azonban a mondat második tagja érthetetlenné válik. Jelenthet azután az első tag állítmánya annyit, mint valakit vagy valamit «megrohanni», valakin «erőszakot elkövetni». Ennek az értelemnek az alapul vétele mellett Luther is úgy értette ezt az igét, hogy benne az Isten királysága üdvösségét ostromló erős vágyról van szó. Hasonlóan mondja a közkézen forgó Kárólirfordítás is: «A Keresztelő János idejétől fogva pedig mind mostanáig erőszakoskodnak a mennyek országáért és az erőszakoskodók ragadják el azt». Sok írásmagyarázó azt véli, hogy Jézus olyan «erőszakoskodók»ról beszél, akik üdvösség utáni vágyukban nagy erős elhatározással megrohanják, megostromolják Isten királyságát és magukhoz ragadják azt Azonban ez az értelem nyelvtanilag sem igazolható teljesen, mert az eredeti szöveg megfelelő szavai a görög nyelvben sohasem jelölnek meg ilyen értelemben vett erőszakoskodást, azaz erős vágyódást. Ehhez járul, hogy Jézus tanítása szerint teljesen lehetetlen emberi elhatározással, akármiféle emberi cselekvéssel Isten királyságának eljövetelé. kierőszakolni és azt valakinek mintegy magához ragadni. Ilyen képzetek és gondolatmenetek előfordulnak ugyan a zsidó írástudóknál, akik valóban gondolnak arra, hogy a Messiás napjait töredelemmel, a törvény megtartásával, ki vált képen pedig a Tóra tanulmányozásával és jótékonysággal siettetni, sőt kierőszakolni is lehet. Jézus azonban ellenkezőleg éppen arról beszél,