Karner Károly: Máté evangéliuma (Sopron, 1935)
Máté evangéliuma magyarázata - Jézus harca Izráel népéért
72 40 41 42 40 41 42 11,1 az üldözések veszedelmei közt, és mégis elvesztette, mert vonakodott a vértanúság útjára lépni. De megtalálja igazi, Istennél levő, örök életét az. aki vértanúként hal meg Jézus szolgálatában. Ez a legnagyobb vigasztalás és bátorítás, amit Jézus tanítványainak adhat. 10, 40—42: Jézus és a tanítvány küldetésének méltósága; v. ö. Luk 10,16; Márk 9,41. Aki befogad titeket, engem fogad be és aki engem fogad be, azt fogadja be, aki engem elküldött. Aki egy prófétát fogad be a próféta név kedvéért, a próféta jutalmát nyeri s aki igaz embert fogad be az igaz-név kedvéért, az igaznak jutalmát nyeri majd. S aki egynek e kicsinyek közül egy pohár üdítő vizet nyújt a tanítvány-név kedvéért, bizony, mondom nektek, nem fogja elveszteni jutalmát. ígérettel zárul a tanítványokhoz intézett beszéd. Az ígéret még egyszer kiemeli küldetésük méltóságát és fontosságát. Aki a tanítvány által hirdetett igét elfogadja, Jézussal jut közösségre. Azután kiemeli annak az ajándéknak a nagyságát, amelyet a tanítvány közvetít Jézustól nyert megbízatása alapján. Mikor az Igét hirdeti, maga Isten közeledik az emberhez. A tanítványban Krisztust és ebben Istent fogadjuk be, aki Krisztust elküldötte. Ezt színezi Jézusnak az ígérete, hogy aki egy prófétát vagy egy igaz emíbert befogad, a próféta-, ill igaz-név kedvéért, azaz azért, mert az illető próféta, ill. igaz ember, az osztozni 'fog a prófétának s igaznak jutalmában. Ugyanígy lesz a tanítványokkal, akik a prófétákhoz és igazakhoz viszonyítva «kicsiny»eknek látszanak. Aki a szeretetnek csak a legcsekélyebb szolgálatát teljesíti is irántuk s csak egy pohár üdítő itallal frissíti is fel őket, az nem fogja elveszíteni jutalmát, az osztályosa lesz annak az isteni életnek, amelyet a tani> vány nyert Krisztussal való közösségében. — Jézus «jutalom»-ról beszél, a megfelelő görög szó pedig pontosan annyit jelent mint «bér». De ezt nem szabad úgy érteni, mintha az embernek valamely cselekedete vagy magatartása olyan jogalapot létesítene, amelyre hivatkozhatnék Isten előtt és kívánhatná, hogy jutalomban részesüljön. így érteni ezt a helyet azért sem szabad, mivel a pohár üdítő víz és a neki megfelelő jutalom, t. i. az örök élet egyáltalán nem egymásnak megfelelő fogalmak. Jutalomról Jézus azért beszél, mivel Isten bűnbocsátó kegyelme mellett is fennáll az ember kötelessége Isten akarata teljesítésére. Isten úgy teremtette a világot, hogy akik szolgálják, örök életre jussanak, akik pedig gonoszságot cselekednek, elvegyék büntetésüket. A teremtésnek ezt a rendjét gyarló szemünkkel nem ismerjük ugyan fel, csak sejtjük, mivel a bennünk lakozó bűn egészen tönkre teszi életünket, még «jó cselekedeteinket» is. De akik Jézus megtérésre hívó szavának engedelmeskednek, tanítványai lesznek, azoknak az életét a Lélek ereje újjá teremti, azért nyerik itt Krisztustól azt az ígéretet, hogy a legkisebb szolgálatuk sem lesz eredménytelen, hiábavaló, hanem elnyeri isteni jutalmát, «bérét». Amikor Jézus befejezte a tizenkét tanítványnak adott utasításokat, eltávozott onnét, hogy tanítson és prédikáljon városaikban. A tanítványok kiküldése alkalmából mondott beszédnek ez a lezárása feltűnő, mivel azt a benyomást kelti, mintha Jézus tanítványai nem is mentek volna szét a nekik adott megbízás teljesítésére, hanem Jézussal együtt távoztak volna el Galilea más városaiba (a kifejezéshez v. ö. 4, 23). Máté itt némileg következetlen szerkesztésében és ezzel is mutatja, milyen sematikus az a kerfel. amelybe Jézus történetét beállítja.
