Karner Károly: Máté evangéliuma (Sopron, 1935)

Máté evangéliuma magyarázata - Jézus harca Izráel népéért

71 30 31 32 33 34 35 37 38 39 mind lelküket, ha hatalmába kerítheti őket. De a tanítványnak tudnia kell azt is, hogy élete nincs emberek kénye-kedvének kiszolgáltatva. Isten gondviselése legkisebb teremtményeire is kiterjed. Jézus ezt a verebekről ós a fej hajszálairól szóló hasonlattal szemlélteti. Két verebet a piacon — mint a görög szöveg mondja, — egy «as»-ért árulnak. Egy as forgalmi értéke kb. 7 fillér; egy Diocletianus császár (Kr. u. 284—305) idejéből származó és az árakat szabályozó rendelet szerint 10 veréb 16 dénárba, tehát kb. 45 fillérbe került; az árak tehát három évszázad alatt nem sokat változtak. Az emberek szemében a veréb szinte értéktelen állat, s mégis Isten gondviselése kiterjed azok életidejére is: a mennyei Atya tudta nélkül egy sem hull el azok közül. Az ember maga nem tudja számon tartani fejének hajszálait: Isten számon tartja azokat. Ha ez így van, akkor mennyivel drágább Isten számára a tanítvány, akire Királyságának titkait bízta! — Jézus igéje nem általános gondviseléshitet hirdet, amelynek tárgya az emberi lélek «felbecsülhetetlen» értéke, hanem a tanítványt erősíti, hogy feladatát teljesíthesse. Annak a tanítványnak, aki hitvalló hűséggel áll Urának szolgálatában, ígéri Jézus, hogy ő is «vallást tesz» majd róla a mennyei Atya előtt, vagyis «szószólója» lesz neki, míg viszont megtagadja mennyei Atyja előtt azt, aki nem mer vallást tenni róla az emberek előtt. A tanítvány örök élete, üdvössége függ attól, hogy Jézus Isten előtt «paraklétosa». azaz «szószólója» legyen (v. ö. Ján 14,2-3; 17,9-19). A tanítvány élethivatását csak harc, nehéz küzdelem árán töltheti be. Pedig az ótestámentomi messiási jövendölés azt remélte Krisztustól, hogy «békesség fejedelme» lesz (Ezs 9,6). A tanítványnak is a béke köszöntésével kell az emberekhez közelednie, békél kell hoznia (v. ö. fent 12—13. vs.-ek). Ennek ellenére Jézus olyan isteni küldetést nyert, amely harcot jelent és pedig annyira, hogy szembeállítja egymással azokat is, akiket a vér köteléke a családban a legszorosabb közösségbe kapcsol össze. Ezt a .harcot az ige Mik 7,6-ból vett színekkel rajzolja meg. Mivel pedig maga Jézus indítja meg Isten királyságának apokalyptikus harcát a Sátán hatalma ellen, azért Jézushoz csak az méltó, aki teljes elszántsággal melléje áll, annyira, hogy tud akár legközelebbi hozzátartozóival is szakítani, de ragaszkodik Urához és Krisztusához Ez a szülőkkel és gyermekekkel is szakító Krisztushoz ragaszkodás teszi kereszthordozássá Krisztus követését. A kereszt Jézus halála óta lett a keresztyénség legfontosabb szimbólumává. Azért nem lehetetlen, hogy az evangélista szándékosan fogalmazta Jézus szavát úgy, hogy benne célzás legyen Jézus halálának módjára. De nem lehetetlen az sem, hogy Jézus szavának alapjául egy közmondás szolgál. Hiszen Palesztinában mindenkit fenyegetett a keresztrefeszíttetés büntetése, aki a zelóták vallásos politikai rajongásában osztozva szembehelyezkedett a felsőbbséggel. «Felvenni a keresztet» így annyit jelent, mint eltökélt határozottsággal megindulni azon az úton, amely a keresztfára, a vértanúsághoz visz. Jézus követése a vértanúság útján járás. Azok, akik Jézus követéséről beszélnek olyan értelemben, hogy Jézus erkölcsi példájának, lelki nemességének a követésére, utánzására gondolnak, mint azt például Kempis Tamás is tette «De imitatione Christi» c. híres könyvében, azok idegen gondolatot visznek Jézus szavaiba. Hasonlóan meghamisítjuk Jézus szavát, ha a kereszthordozásnál nem a vértanúságra gondolunk, hanem általában szenvedésre. Jézus csak azt a tanítványt mondja <méltó»-nak, aki magára veszi a vértanúság keresztjét. Jézus a tanítványt végső döntés elé állítja: a se hideg, se meleg közöny lehetetlenné válik. A döntés pedig életre vagy halálra szól. Lehet, hogy valaki megtalálja életét («lelkét» mondja tulajdonképen a görög szöveg, a «lélek» az élet elve), azaz megmentheti