Karner Károly: Máté evangéliuma (Sopron, 1935)

Máté evangéliuma magyarázata - Jézus harca Izráel népéért

69 19 20 21 22 23 24 25 székek és pogány felsőbbség előtt Istennek és Krisztusának az ügyét képviseli, «mártírja», «tanúja» Ürának, — amint a görög szöveg mondja, — s így tesz bizonyságot Istenről és Krisztusáról előttük. Amikor a tanítvány a bizonyságtétel nagy feladatára gondol, félelem fogja el szívét. Ezt a félelmet akarja Jézus eloszlatni azzal az ígérettel, hogy a tanítványnak nem kell aggódnia, hogyan és mit szóljon üldözői előtt. «Megadatik» nekik, mit mondjanak abban az órában: maga Isten lesz segítségükre, adja nekik Szentlelkét, a «Paraklétos»-t, azaz «Szószóló»-t (v. ö. Ján 14, 16 stb.). az beszél majd helyettük, s amit mond, nem erőtelen emberi beszéd, hanem csodálatos, erővel telt isteni Ige. A Lélek beszéde mindig Isten igéje, (v. ö. pl. Ezs 11,2—4; 42, 1; 61,1 kk ), a Lélek erejével szólal meg az Jézus ajakán is, v. ö. pl. Luk 4, 14—18. Az üldöztetéshez járul, hogy minden családi kötelék felbomlik, amil egy Mik 7,6-ból vett idézet is szemléltet. A tanítványok még legközelebbi 'hozzátartozóiknál sem találnak oltalmat, hanem a Krisztus nevéért mindenki csak gyűlölettel fordul feléjük. Aki minden üldöztetésben kitart, hű marad Ürához, annak ígéri Jézus, hogy megmenekül ellenségeinek, legfőként a bűnnek, a gonosznak hatalmából, s üdvösségre jul, részesül Isten szabadításának ajándékában, részesül Isten őrök életében. Vigasztalásul szolgálhat a bizonyságtétel nehéz feladatának teljesítésénél, hogy a tanítványok missziói munkájuknak nem juthatnak még a végére, mire már eljön az Embernek Fia, Krisztus mennyei dicsőségében. Jézus nem kívánja tanítványaitól, hogy könnyelmű daccal áldozzák fel életüket akkor is, ha arra nincs szükség. Ezért hatalmazza fel őket a menekülésre. Amit elvár tőlük, az a hűség, a kitartás mindhalálig, viszont vigasztalást is nyújt nekik, hogy megoltalmazza és megsegíti őket az ellenség minden erőszakával szemben, úgyhogy Uruk ügve nem szenvedhet vereséget. Valóban, Jeruzsálem előbb pusztult el, semmint hogy a zsenge keresztyén Egyházat tönkretehette volna. Jézus ígérete az Ember Fiának mennyei dicsőségben való eljöveteléről azonban még nem teljesedett be teljesen, tanítványai még ma is várnak rá s bizonyosak a felől, hogy minden látszat ellenére is végezetül a Krisztus kezében marad a diadal. Jézus egy példázattal világítja meg a helyzetet. Az, aki mesteréhez tanítványként elszegődött, nem várhatja, hogy jobb legyen a sora, mint mesterének. A szolgára is urának sorsa vár. A tanítvány előtt célként az lebegjen, hogy olyan legyen, mint mestere. Jézust ellenségei Belzebulnak mondották (v. ö. 9,34; 12,24). vagyis az ördögök fejedelmének. Ugyanez a sors vár a tanítványokra. Küzdeni fognak ellenük, üldözik őket abban a meggyőződésben, hogy ezzel Istennek tetsző cselekedetet visznek végbe (v. ö. Ján 16,2). — «Bezebul» vagy «Belzebul» gyűlölködő név a Sátánnak a megjelölésére, melynek eredeti értelme, í 11. származtatása vitás. Legvalószínűbb az, hogy a név ia <baal», azaz «úr» és «zibbul», azaz «trágya» szavak összetételéből származik és annyit jelent, mint ^trágya istene». A zsidó írástudomány szóhasználatában a «zábál», «trágyázni» és «zibbul», «trágyázás» gyűlölködő szavaival a bálványoknak bemutatott áldozatokat jelölték meg. E szerint Belzebulnak az ördögök fejedebmét azért nevezték, mivel a bálványoknak bemutatott áldozatok mind neki szólnak (a késői zsidó gondolkodás a bálvánvisteneket démonoknak gondolta, az ördögök fejedelme természetszerűleg a bálványistenek fejedelme is). De származhatik a Belzebul név a «beél debábá» összetételből is, amelynek jelentése a. m. «ellenség». Ez esetben a Belzebul név azt mondja, hogy a Sátán az embernek a tuiajdonképeni és fő-ellensége. A név alakját azonban szándékosan megváltoztatták babonából, hogy arra maga a Sátán se ismerjen rá. — A magyar fordításainkban is használt forma, «Belzebub» (a. m. «legyek 'istene») Hieronymusnak, egy 4. századbeli egyházi atyának a javításából származik