Karner Károly: Máté evangéliuma (Sopron, 1935)

Máté evangéliuma magyarázata - Jézus harca Izráel népéért

68 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 17 18 ismert köszöntéssel: «Békesség veletek!» Köszöntésük nem lesz üres szó, hanem békességet hoz a háznak, ,ha az méltó befogadásukra, de visszaszáll rájuk, ha méltatlanokra talál. Ha pedig méltatlanokhoz kerülnek, ahol sem be nem fogadják őket, sem a menny királyságának igéjét nem hallgatják engedelmes szívvel, ott még a lábukra tapadt port is verjék le magukról, hogy még a látszata is megszűnjön annak, mintha az illetőkkel közösségük volna. Az igében és a messiási cselekvésben, mellyel Jézus munkáját folytatják, Isten legnagyobb ajándékát hozzák Izráel népének. Aki Istennek ezt az irgalmas jóságát elutasítja, az felmérhetetlenül nagy, vétkes tartozással terheli meg önmagát. Azért lesz Sodorna és Gomorra népének elviselhetőbb sorsa az ítélet napján, mint ezeknek. Mindez mutatja a tanítványokra bízott feladat nagyságát és nehéz voltát. Jézus úgy küldi ki őket veszedelmes munkájukra, mint bárányokat a ragadozó farkasok közé. Azért magatartásukban együtt kell megnyilatkoznia a minden eshetőséget fontolóra vevő óvatos okosságnak és a minden hamisságtól ment, őszinte szívbéli tisztaságnak. ÍO, 17—25; Jézus tanítványainak sorsa; v. ó. Márk 13,9—13; Luk 12,11—12. őrizkedjetek az emberektói, mert kiszolgáltatnak benneteket a törvényszékeknek és zsinagógáikban megkorbácsolnak titeket. Sót a helytartók és királyok elé hurcolnak titeket én miattam, nekik és a pogányoknak bizonyságul. Mikor pedig kiszolgáltatnak titeket, ne aggódjatok a miatt, hogyan vagy mit mondjatok. Mert megadatik nektek abban az órában, mit mondjatok. Nem ti magatok szóltok majd, hanem Atyátok Lelke az, aki általatok szól. Halálra adja majd testvér a testvért és atya a gyermekét, „gyermekek támadnak szüleik ellen" és megölik őket. S mindenki gyűlöl majd benneteket az én nevemért. De aki mindvégig kitart, az üdvözül 1 Mikor üldöznek titeket az egyik városban, meneküljetek a másikba. Mert bizony mondom nektek, hogy nem fogtok végezni Izráel városaival, mire el jön az Embernek Fia. A tanítvány nem áll mestere fölött, sem a szolga ura fölött. Elég a tanítványnak, ha olyan mint mestere és a szolgának, ha olyan mint az ura. Ha a házigazdát Belzebulnak nevezték, mennyivel inkább a házanépét! 21. vs. v. ö. Mik 7,6. A megelőző igék arról szóltak, hogyan kell a tanítványoknak missziói feladatukat teljesíteni, a következőkben Jézus előkészíti őket sorsukra. Munkájukkal nem fognak örvendező fogadtatásra találni, azért kell őrizkedniök az «emberektől», első sorban saját népük fiaitól, akik őket törvényszékeik, a minden városban működő helyi szinedriumok elé huroolják és zsinagógáikban, amelyeknek joguk volt ilyen megszégyenítő és rettenetes fenyegetést alkalmazni, a megkorbácsolás büntetésének vetik őket alá. Jézus ebben a versben úgy beszél tanítványairól, mint akik még tagjai a zsidó gyülekezetnek és így alá vannak vetve a zsidó felsőbbség ítélkezésének. Sőt a tanítványoknak nemcsak zsidó törvényszékek elmarasztaló ítéletével kell számolniok, hanem azzal is, hogy saját népük fiai szolgáltatják ki őket pogány hatóságoknak, római helytartóknak és «királyoknak» (bizonyára Nagy Heródes utódaira, pl. Heródes Agrippára kell gondolni). Mindez, — mondja Jézus, — «én miattam», tehát azért történik, mivel Jézus munkájának az osztályosai. A tanítvány a zsidó törvény-