Karner Károly: Máté evangéliuma (Sopron, 1935)
Máté evangéliuma magyarázata - Jézus harca Izráel népéért
67 5 6 7 8 9, 10 11 12,13 14 15 16 7 8 9 10 5 11 10, 5-16: A tanítványok kiküldése; v. ö. Márk 6,8-11; Luk 9,2—5; 10,3-12. Ezt a tizenkettőt küldte ki Jézus és a következő utasításokat adta nekik: Pogányok útjára ne térjetek le és samaritánusok városába ne menjetek be ; hanem menjetek inkább Izráel házának elveszett juhaihoz. Amerre jártok, prédikáljatok és mondjátok: Közel van a menny királysága ! Betegeket gyógyítsatok, halottakat támasszatok fel, bélpoklosokat tisztítsatok meg, ördögöket űzzetek ki: ingyen vettétek, ingyen adjátok ! Ne szerezzetek se aranyat, se ezüstöt, se rézpénzt övetekbe, se útitáskát, se két rend ruhát, se sarut, se pálcát. Mert méltó a munkás az ő táplálékára. Ha pedig bementek valamely városba vagy faluba, tudakozzátok meg, kicsoda méltó ott s maradjatok nála, amíg onnét el nem távoztok. Amikor beléptek a házba, üdvözöljétek azt. Ha az a ház méltó, szálljon rá a ti békességkívánástok; ha pedig nem méltó, úgy térjen vissza hozzátok békességkívánástok. Ha pedig valaki nem fogad be benneteket és nem hallgatja meg beszédeiteket, még a port is verjétek le lábatokról, amikor elhagyjátok azt a házat vagy várost. Bizony mondom nektek, tűrhetőbb lesz Sodorna vagy Gomorra földjének a sorsa az ítélet napján, mint annak a városnak. íme, úgy küldelek el titeket, mint juhokat a farkasok közé. Legyetek azért okosak, mint a kígyók és hamisság nélkül valók, mint a galambok. Máté egy beszédben gyűjti össze Jézusnak azokat a mondásait, amelyek a tanítványi hivatásra és feladatra vonatkoznak. Itt is, akárcsak a hegyi beszédben, különféle alkalmakkor elhangzott igék vannak összeállítva. Lukács a Máténál egy beszédbe tömörített igéket két beszédre osztja el. A beszéd első szakasza, az 5—16. versek Jézus utasításait foglalják magukban, amelyekkel a tanítványokat munkájukra elbocsátja. Fontos annak a megállapítása, hogy a tanítványoknak folytatniok kell Jézus messiási munkáját: a menny királyságának elközeledtél prédikálják és segítenek a betegség sok nyomorában szenvedőkön. Ahogyan az igét, valamint a gyógyító erőt ingyen vették, úgy ingyen kell iazt tovább is adniok. A rabbinátus is elvként ragaszkodott ahhoz, hogy a «Tóra ne legyen ásó, mellyel ásnak», vagyis nem pénzszerzés eszköze. így Jézus tanítványai sem használhatják a Krisztustól nyert igét és gyógyító erőt önös célok elérésére hasznothajtó mesterségként. Ezért nem szerezhetnek útjukon «övükbe», amely a régi keleten erszényül szolgált, sem aranyat sem ezüstöt, sem rézpénzt. De ne is vigyenek magukkal semmit, ami az utas kényelmét szolgálja: útitáskát élelmiszerek számára, váltásra szolgáló ruhát és sarut, botot. A tanítványnak bíznia kell abban, hogy mindezt megkapja útközben jószívű adományokból: méltó a munkás, megérdemli, hogy eltartsák. A tizenkettőt Jézus azzal küldi szét, hogy se a pogány városokba vezető útakra le ne térjenek, se a samaritánusok városaiba be ne menjenek: munkájuk, feladatuk — most Jézus életében — csak Izráel házának «elveszett», azaz hitetlenné lett, bűnbe süllyedt juhaira korlátozódik. Máté, aki Jézusnak az 'összes népeket tanítványokká tevő missziói parancsát közli (28,19—20), ezt az igét nyilván úgy értelmezte, hogy az csak az adott helyzetben érvényes. Útjukon a tanítványok keressék meg a «méltó»-kat, azokat, akik befogadják az Isten királyságának az ajándékát. S ahol ilyen házba betérnek, köszöntsék azt az 5*
