Karner Károly: Máté evangéliuma (Sopron, 1935)

Máté evangéliuma magyarázata - A Krisztus cselekedelei

59 »,1 2 3 4 5 6 7,8 l 2 színezve részletesen adja elő. A nehézségeket azonban a részletesebb elbeszélés sem szünteti meg, sőt némely vonatkozásokban csak növeli. A legtöbb megütközést a történetnek az a mozzanata okozza, hogy Jézus a gonosz lelkeket mintegy rászabadítja az ott legelésző disznócsordára és így annak pusztulását okozza. Már egy racionalista teológus, Hess János Jakab (megh. 1828; a legnagyobb nehézséget azzal a feltevéssel igyekezett elkerülni, hogy nem a démonok szállták meg a disznócsordát, hanem az ördöngösök vetették magukat dühöngésükben az állatokra s azok megriadva rohantak azután vesztükbe. Ez a vélemény azóta mindig újra visszatér ezzel az elbeszéléssel kapcsolatban, de éppen úgy ellentmond az elbeszélés világos szövegének, mint ahogyan nem bizonyítható Wellhausennek az az újabb feltevése sem, hogy ezzel a történettel a gyülekezeti hagyomány Jézus személyéhez kapcsolt egy eredetileg az ő személyétől független víg anekdotái. Legújabban Dibelius kockáztatta azt a felievést, hogy az elbeszélés eredetileg egy zsidó ördögűzőről (exorcisztáról) szólt s hogy azt csak utólag vették fel a Jézusról szóló csodás történetek sorába. De mindezek csak feltevések, melyek tetszetősnek látszhatnak ugyan, de nem bizonyíthatók. Ennek ellenére: ha az evangéliumi hagyomány valamelyik pontján számolni kell azzal, hogy megromlott, úgy első sorban tehető az fel e történet ama vonásaiban, amelyek arról szólnak, hogy a gonosz lelkek a disznócsordát szállották meg és így azt végromlásba döntötték. Viszont egyéb pontokon az elbeszélés hű történeti visszaemlékezés vonásait mutatja. így az elbeszélés földrajzi meghatározása alapos helyismeretre vall. A későbbi legenda kivált pogány-keresztyén gyülekezetekben alig költötte volna azt a vonást, hogy egy vidék lakosai azt kérték Jézustól, távozzék el a körükből 9, 1—8; A gutaütött meggyógyítása; v. ö. Márk 2,1 12; Luk 5.17-215. Azután hajóra szállva átkelt a tengeren és a maga városába ment. S íme, egy ágyban fekvő gutaütöttet hoztak oda hozzá. Jézus látva azoknak hitét, azt mondta a gutaütöttnek: Bízzál, fiam, bocsánatot nyernek a te bűneid! S íme, egyes írástudók mondták magukban: Ez Istent káromolja ! Jézus pedig ismerve gondolataikat, szólt: Miért gondoltok gonoszat szívetekben ? Mert mi könnyebb ? Azt mondani: Bocsánatot nyernek a bűneid! vagy pedig azt mondani: Kelj fel és járj!? Hogy azonban tudjátok, hogy az Ember Fiának van hatalma megbocsátani a bűnöket a földön, — akkor azt mondja a gutaütöttnek : Kelj fel, vedd ágyadat és menj haza! Erre az felkelt és hazament. A sokaság pedig ennek láttára megdöbbent és dicsőítette Istent, hogy ilyen hatalmat adott az embereknek. A következő elbeszélések a mellett, hogy Jézus messiási munkáját rajzolják, szemléltetik azt is, mimódon támad és erősödik meg az ellenállás Jézus munkájával szemben az írástudóknál (9,1—8). a farizeusoknál (íl. 9—13) és Keresztelő János tanítványainál (9,14—17). A közölt elbeszélésekkel az evangélista egyúttal rámutat ennek az ellenállásnak a legmélyebb gyökerére: az Isten kegyelme, amelyet Jézus nemcsak ígér vagy közvetít, hanem ad, botránkozás és istenkáromlás okává lesz a hitetleneknél. Az elbeszélés egy «gutaútött»-ről, azaz megbénult emberről szól és — miután Jézus visszatért a Genezáret tavának másik oldaláról, — «saját városálban, azaz Kapernaumban (v. ö. 4, 13) játszódik le Máténak a helyzetrajz tekin-