Karner Károly: Máté evangéliuma (Sopron, 1935)

Máté evangéliuma magyarázata - A Krisztus cselekedelei

58 26 27 28 29 30 31 32 33 34 28 29 30, 31 32 33.34 utazó zsidó gyermek is imádkozik Istenhez, és «Isten meghallgatta imádságát és a tenger lecsendesedett« Ki merné azt állítani, hogy illúzió, csalódás mindazoknak a hite, akik úgy tudják, hogy imádságukra Isten mentette meg őket a tengeri vihar veszedelmeiből? (V. ő. Csel 27,13—14). Jézus is az Isten gondviselésébe vetett hitüknek a fogyatékossága miatt dorgálja tanítványait, s ezzel tekintetüket a saját, a természet erőinek is parancsoló hatalmáról Istenre irányítja. Az elbeszélés egyik csúcspontja ebben van. De másfelől az evangélista • az emberek» csodálkozó kérdésével el is választja ezt a történetet más, hasonlóan csodálatos történetektől és arra a titokra irányítja az olvasó figyelmét, amely Jézus személyét körülveszi: istenfiúi méltóságának hatalmával parancsol a tomboló elemeknek. 8, 28—34: A gadarai démonosok meggyógyítása; v. ö. Márk 5,1 — 17; Luk 8.26—37. Mikor pedig a túlsó partra ért, a gadaraiak földjére, két ördöngössel talátkozott, akik a sírboltokból jöttek elő és olyan veszedelmes emberek voltak, hogy senki sem mert azon az úton járni. És Íme, kiáltottak ily szóval: Mi dolgunk veled, Isten Fia! Azért jöttél ide, hogy időnek előtte gyötörj bennünket ? Távolabb tőlük pedig egy nagy disznócsorda legelészett. A gonosz lelkek kérték őt e szavakkal: Ha kiűzöl minket, küldj bennünket a dísznócsordába ! És felelte nekik: Menjetek! Erre azok kijöttek és megszállták a disznókat. S íme, az egész csorda a hegyoldalon alárohant be a tengerbe és odaveszett a vízbe. A pásztorok pedig elmenekültek és a városba érve hírül vittek mindent, az ördöngösök esetét is. És íme, az egész város kivonult, hogy találkozzék Jézussal és amikor meglátták, kérték, hogy távozzék el határukból. Gadara vidéke, ahol ez az elbeszélés játszódik, a Jordán keleti partján feküdt, a Genezáret tavának déli csücskétől kb. 10 km-nvire a Jármuk folyó fölötti magaslaton. Itt találkozik Jézus két ördöngössel. Az evangélista leírása arra enged következtetni, hogy súlyos lelki télwlyban szenvedőkkel van dolgunk: sírboltokban laknak és dühöngésük miatt veszélyeztetik a közlekedést az úton. Amikor Jézust meglátják, az ilyen lelki betegek éleslátásával kiáltanak feléje: Mi dolgunk veled, Isten Pia! V ö Bírák 11,12; II Sám 16.10: Márk 1,24 stb. Kiállásuk a félelem kifejezése és igyekezel arra, hogy Jézust távoltartsák maguktól, mert ösztönösen érzik benne a náluknál hatalmasabbat A démonok, a gonosz lelkek, tudják ugyan, hogy eljön gyötörtelésük ideje, de az ítélet napjáig szabad prédájuknak érzik áldozatukat s isteni ítéletnek, ha belőle távozni kényszerülnek. Az evangélista zsúfolt, vázlatos előadása ezután már csak annyit mond el, hogy a közelben egy sertéscsorda legelészed, — pogány területen járunk! — és hogy a démonok arra kérik Jézust, engedje meg nekik, hogy ha áldozataikat elhagyni kényszerülnek, az állalokat szállhaásák meg. Amikor Jézus engedélyével ez megtörténik, az egész disznócsorda alárohan a meredek hegyoldalon és odavész a vízben. Az elbeszélés rövid lezárása még arról tudósít, hogy a történleknek a hírére a közeli város lakossága kivonul Jézus elé és kéri öt, hogy távozzék el arról a vidékről. A gadarai ördöngösök történele az evangéliumi hagyománynak egyik legnehezebben érthető s azért legtöbb ellenmondásra talált elbeszélése. Amit Máté csak vázlatosan mond el, azt Márk naiv, népies elbeszélésmódjával ki-