Karner Károly: Máté evangéliuma (Sopron, 1935)

Máté evangéliuma magyarázata - A Krisztus cselekedelei

54 3 4 l 2 3 4 8, 1—4: A bélpoklos meggyógyítása; v. ö. Márk 1,40—45; Luk 5,12—14 Amikor pedig lejött a hegyről, nagy sokaság követte. És íme, egy bélpoklos odament, leborult előtte mondván: Uram, ha akarod, meg tudsz tisztítani engemet 1 És kinyújtotta kezét, megérintette őt mondván: Akarom, tisztulj meg ! És azonnal letisztult róla a poklosság. S mondotta neki Jézus: Vigyázz, hogy senkinek se mondd el, hanem menj el, mutasd meg magadat a papnak és vidd fel a Mózes által rendelt áldozati ajándékot — bizonyságul nekik. Az 1. vs. átvezet a következő történethez és időrendi összefüggést állapít meg a hegyi beszéd és a bélpoklos meggyógyítása közt. A következő elbeszélések azonban nyilván nem annyira időrendi okokból kerültek egymás mellé, hanem inkább Jézus messiási munkáját szemléltetik. Jézus a Keresztelő kérdésére azt a feleletet adja, hogy az általa véghez vitt cselekedetekben érkezeti el a messiási üdvkor (Mát 11,2—5). A következő elbeszélések Jézusnak ezt a szavát már előre igazolják. A hegyi beszéd tanúsítja, hogy «a szegényeknek az evangélium hirdettetik», az itt következő elbeszélések pedig mutatják, hogy «a vakok látnak» (9,27—31). «a sánták járnak» (9,1—8), «a bélpoklosok megtisztulnak. (8, 1—4) és «a halottak feltámadnak» (9,13—26). A sor elején egy bélpoklos meggyógyítása áll. A bélpoklosság («lepra») egyike a legrettenetesebb betegségeknek, amely Keleten mind a mai napig pusztít. Már az Ótestámentom részletesen leírja és megfelelő óvintézkedéseket (III. Móz 13—14; V. Móz 24,rendel el e Keleten «a halál elsőszülött fiának» nevezett betegség ellen. Két faja van az ú. n. csomós és ideges lepra. Az elsőnél a bőr alatt és a belső szerveken csomók képződnek és gennyesedések fakadnak fel, az utóbbinál pedig a bőrön barnás-kékes, majd fehér színű foltok lépnek fel s az egyes tagok lassanként rothadnak le a testről. A betegség sokszor évekig eltart, míg a szerencsétlen, emberi formájukból majdnem teljesen kivetkőzött betegek meghalnak. Az orvosi tudomány ezzel a Keleten ma is járványos betegséggel szemben tehetetlen. Tudjuk, hogy akin Izráelben a bélpoklosságot megállapították, azt a mózesi törvény értelmében tisztátalannak nyilvánították, kitaszították az emberi közösségből, az illető a falun vagy városon kívül nyomorultan s elhagyatva tengődhetett. Egy ilyen nyomorult, kitaszítod ember megy oda Jézushoz és borul le előtte: «Uram, ha akarod, meg tudsz tisztítani engemet!» Hogy honnét vette ez a szerencsétlen, aki mögött a reménység kapui már rég bezárultak, a bizodalmas reménységet ehhez a kéréshez és hogy mi ébresztette fel benne a hitet, hogy Jézusnak van ereje őt megtisztítani, arról az evangélista nem ír. Csak Jézus szavát közli, mellyel kinyújtja reléje kezét és megérinti a tisztátalant. A csodáról sem lebbenti fel Máté a lilok fálylát, hogy kíváncsi szemek fürkészhessék, hogyan ment végbe. De a betegről «azonnal letisztult a bélpoklosság». Jézus pedig megtiltja a gyógyultnak, hogy híresztelje, mi történt, azután meghagyja neki, hogy a törvény által előírt áldozatot bemutalva mutassa meg magát a papnak a gyógyulás megállapítása végett. Szolgáljon a jeruzsálemi papoknak a gyógyulás «bizonyságul», t. i. azon isteni ajándéknak a bizonyságául, amelyet Izráel a Krisztusban nyert, hogy menthetetlenek legyenek, ha hitetlenségükhöz ragaszkodnak.