Karner Károly: Máté evangéliuma (Sopron, 1935)

Máté evangéliuma magyarázata - A Krisztus cselekedelei

55 5 6 7 8 9 10 11 12 13 5 6 7 8 9 10 13 11, 12 8, 3—13: A kapernaumi százados; v. ö. Luk 7,1-10; Ján 4.46—53. Amikor pedig bement Kapernaumba, hozzá lépett egy százados és kérte őt mondván : Uram, az én szolgám otthon gutaütötten fekszik és szörnyű kinjai vannak. Mondja neki; Én menjek el, hogy meg­gyógyítsam őt?! De a százados így válaszolt: Uram, nem vagyok méltó, hogy küszöbömet átlépd. Hanem csak szólj egy szót és meggyógyul az én szolgám. Mert én is felsőbbség alatt állok, alattam is vannak kato­nák. S ha az egyiknek azt mondom: Menj el! elmegy, s a másiknak: Jer ide! idejön, s a szolgámnak : Tedd meg ezt! megteszi. Hallva ezt Jézus elcsodálkozott és mondta követőinek: Bizony mondom nektek, ilyen hitet senkinél sem találtam Izráelben. Mondom nektek, hogy sokan jönnek majd napkeletről és napnyugatról és asztalhoz telepszenek Ábra­hámmal, Izsákkal és Jákobbal a menny királyságában. A királyság fiait pedig kivetik a külső sötétségre: ott lesz sírás és fogcsikorgatás. A századosnak pedig azt mondta Jézus: Menj el, legyen neked a te hited szerint. És meggyógyult a szolga abban az órában, A százados szolgája meggyógyításának története Máténál, valamint Lukács­nál is szoros kapcsolatban van Jézusnak előzőleg közölt beszédével. Amikor Jézus •visszatér Kapernaumba, lép hozzá egy pogány százados. Heródes Antipás seregében, ahol ez a százados szolgált, nagy számmal voltak pogányok. Lukács szerint a százados kedvelte a zsidókai és zsinagógát épített nekik. Most kedvenc­szolgája beleg és ezt közli Jézussal. Szava kifejezeti kérés nélkül is könyörgés segítségért. Jézus csodálkozó kérdéssel felel, hogy vájjon ő inenjen-e el a pogány százados házába, holott az írásiudók állal kialakítóit gyakorlat szerint a pogányok házait tisztátalanoknak tekintetlék és kegyes zsidó azoknak küszöbét nem lépte ál. A pogány százados elismeri Jézus megütközésének a jo­gosságát, de ugyanakkor megnyilatkozik Jézus segítem tudásába velelt hitének ereje- ahogyan ő maga parancsolhat alantasainak, úgy parancsolhat Jézus is alantasainak, a «betegség szellemeidnek, hogy távozzanak el. A hitnek ez az ereje ejti csodálkozásba Jézust: ilyen hitet még Izráelben sem talált, holott Izráel tudhatott már valamit — évszázadokra visszanyúló emlékezete révén ­Isten megsegítő erejének a nagyságáról. Azért ígéri a századosnak, hogy hite szerint cselekszik vele. «És meggyógyult a szolga abban az órában», — teszi hozzá az evangélista az elbeszéléshez szűkszavú gondossággal. Jézus csodálkozását a százados hite fölötl Málé Jézusnak egy olyan igé­jébe öltözteti, amelyet Lukács más összefüggésben közöl (Luk 13.28—29. Jézus Isten királyságát, mint ahogy azt példázataiban is teszi, lakomához hason­lítja, amelybe Isten hívja választott népét, de a többi népeket is. A pogány népek eljönnek a hívásra és Izráel pátriárkáival együtt lelepesznek le a lako­mához, míg Izráel, a jogszerinti örökös, a «királyság fiai» hitetlenségük miatt elvettetnek. A «külső sötétség» a kárhozat helye, amelyet a zsidók az üdv­világosságával ellentétben sötétnek gondoltak. Ott a kárhozatra jutottak tehe­tetlen haragjukban és gyászukban fogukat csikorga'tják és sírnak (a kifeje­zéshez v. ö. Zsolt 112, 10). — Már az Oleslámentom beszél arról, hogy a mes­siási üdvkorban eljönnek a pogány népek, hogy Isten nevét dicsőítsék és neki szolgáljanak (v. ö. Ezs 45,6; 49.12; 59,19; Jer 3,18; Mai 1. UV Ez az ótestá­mentorni reménység Jézus ajakán súlyos fenyegetéssé lesz a fiak ellen hitet­lenségük miatt.

Next

/
Thumbnails
Contents