Karner Károly: Máté evangéliuma (Sopron, 1935)
Máté evangéliuma magyarázata - A Krisztus cselekedelei
53 23 24 25 26 27 28 29 28 29 Jézus hatalmát a bűn bilincseiben szenvedő világ nyomorúsága fölött és igy róla tesznek bizonyságot, de Jézus mégsem fogad el minden ilyen bizonyságtételt. Az ítélet napján elutasítja azokat, akik nem a mennyei Atya akaratát, hanem 'gonoszságot* cselekesznek. Csodáik, bizonyságtételük, «Uram, uram!»-ot mondó hitük lehet ravasz önzés, vagy önámítás is. Jézus tanítványainál engedelmes hitet keres, amely éppen azért, mert hit, cselekszi a mennyei Atya akaratát 7, 24—27: A hegyi beszédet lezáró hasonlatok; v. ö. Luk 6,47—49. Mindenki tehát, aki hallja és cselekszi ezeket az én beszédeimet, hasonlatos lesz a bölcs emberhez, aki kősziklára építette házát. És esett a zápor és jöttek a patakok és fújtak a szelek és rázúdultak arra a házra, de mégsem omlott össze ; mert kőszikla volt a fundámentoma. És mindenki, aki hallja ezeket az én beszédeimet és nem cselekszi azokat, hasonlatos lesz a balgatag emberhez, aki házát homokra építette. És esett a zápor és jöttek a patakok és fújtak a szelek és rázúdultak arra a házra és összeomlott és nagy volt a zuhanása. Máté tudósítása szerint Jézusnak az volt a szokása, hogy beszédeit hasonlattal vagy példázattal zárja be (v. ö. Mát 11,16; 13,51-52; 18,21—35; 24, 45—25,30). így a hegyi beszédet is. A hasonlat alapjául az a Palesztinában télvíz idején gyakori tapasztalat szolgál, hogy hirtelen esőzések, felhőszakadások megdagasztják a vizeket és a lezuhanó víztömegek könnyen veszedelmessé válhatnak a gyengén megépített házaknak, hacsak erős alapjuk nincsen. Az ilyen elemi csapások a próbatétel idői, és ilyen idők következnek el a tanítványokra- végezetül maga Isten hívja őket számadásra. Az ítéletben csak az állhat meg, aki Jézusnak nemcsak hallgatója volt, hanem meg is tartja beszédeit. Amikor Jézus befejezte ezeket a beszédeket, döbbenetes csodálkozásba esett a sokaság a tanítás miatt. Mert úgy tanította őket, mint akinek teljes hatalma van és nem úgy, mint írástudóik. Az evangélista egy többszörösen ismétlődő formulával (v. ö. 11,1; 13,53; 19,1; 26,1) zárja le a hegyi beszédet és rajzolja azt a hatást, amelyet Jézus tanítása okoz: döbbenetes csodálkozás fogja el a sokaságot, inivel Jézus beszédén érezhető az Istentől nyert felhatalmazás. Az írástudók tanítása mindig az írás magyarázata maradt: az írásból indult ki és az íráshoz tért vissza: az írástudó az írással igazolta tanításának a helyességél. Jézus Isten felhatalmazása alapján tanít: kinyilatkoztatja Isten akaratát és így «tölti be a törvényt és a prófétákat». 8, 1—1>, 35: A Krisztus cselekedetei. Miután az evangélista a hegyi beszédben bemutatta, hogyan tanított Jézus, képet fest arról, hogyan járt szerte Galileában és hogyan gyógyított. A hegyi beszédből megláthattuk, milyen igényt támaszt Isten királysága az emberrel és nevezetesen a tanítvánnyal szemben. Jézus cselekedeteinek most következő rajzában szemlélhetjük, hogy mi az Isten királyságának az ajándéka: új élet, mely Krisztus művéből fakad.
