Karner Károly: Máté evangéliuma (Sopron, 1935)
Máté evangéliuma magyarázata - A hegyi beszéd
47 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 19 20 21 22 Azért azt mondom nektek, ne legyetek szorgalmatosak éltetekről, mit egyetek vagy mit igyatok, se testetekről, hogy mivel ruházkodjatok. Avagy nem több e az élet, mint az eledel és a test, mint a ruházat? Nézzétek az égi madarakat, azok nem vetnek, sem nem aratnak, sem a csűrbe nem takarnak és a ti mennyei Atyátok mégis táplálja azokat. Nem sokkal drágábbak vagytok-e azoknál ? Kicsoda tudná közületek szorgalmatoskodásával csak egy arasznyival is megtoldani életkorát ? És a ruházatról mit szorgalmatoskodtok ? Figyeljétek meg a mező liliomait, miképen növekednek! Nem fáradoznak és nem fonnak! Mondom pedig nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem öltözött úgy, mint bármelyik közülök! Ha tehát Isten így ruházza a mező füvét, mely ma van, holnap pedig kemencébe kerül, mennyivel inkább titeket, kicsinyhitűek! Azért ne szorgalmatoskodjatok mondván : „Mit együnk ?" vagy : „Mit igyunk?" vagy: „Mit öltsünk magunkra?" Mert mindezekért a pogányok törik magukat. Mennyei Atyátok pedig jól tudja, hogy mindezekre szükségtek van. Hanem keressétek először a Királyságot és annak igazságát és mindezeket elnyeritek ahhoz. Ne legyetek azért szorgalmatosak a holnapról: mert a holnap majd szorgalmatos lesz önmagáról. Elég minden napnak a saját baja. Jézus következő igéi a tanítvány életfolytatását szabályozzák. Kzeket az igéket Lukács is felvette evangéliumába, azonban más sorrendbe és más összefüggésbe állította őket. Az Isten nélkül élő embert jellemzi az e világ dolgaihoz való ragaszkodás: biztosítani igyekszik magát a lehelő legkülönfélébb életkörülmények között, vagyont, »kincseket» gyűjt e földön s megfeledkezik arról, hogy a vagyon máról holnapra van, magában hordozza múlandóságának a jeleit. Az ókorban a vagyonnak és jómódnak egyik legszemléletesebb megnyilatkozása a nehéz faládákban őrzött drága ruhák és az ékszerek voltak. Amazokról azt mondja Jézus, hogy a moly prédáivá lesznek és hogy az elraktározásukra szolgáló ládákat tönkreteszi a »rozsda» (vagy helyesebben talán «l'éreg»-nek kell fordítani a megfelelő görög szót és mivel faládákról van szó, szúrágásra lehet gondolni). Az ékszerekre céloz Jézus, amikor azt mondja, hogy a gyűjtött kincseket ellopják a tolvajok: éjnek idején kiássák a ház falát és úgy hatolnak be a rejtekhelyre. Jézus tanítványai nem kereshetik a mulandó kincseket: «Gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben!» A mennyei kincs az örök élet, az Istennél levő élet. Az Istennél levő életre, Istennek erre a legnagyobb, kegyelmes ajándékára irányuljon a tanítvány minden vágyódása. Akinek ez az élet az igazi és egyetlen kincse, az szíve teljes odaadásával küzd érte. Mert kinek kinek ott van a szíve», az vágyainak a célja, ahol a «kincse» van. A lámpásról szóló nehezen érthető példázat azt szemlélteti, hogyan irányítja a «szív» az ember életének minden megnyilatkozását. «A test lámpása a szem», azaz & test minden világosságát a szemtől nyeri; a vaknak egész teste mintegy bele van merítve sötétségbe. Így van az ember életének is egy megvilágosító központja: «a benned levő világosság», vagyis az erkölcsi felelősségtudat, a lelkiismeret. Ha a szem «jámbor» (a megfelelő görög szót talán így lehet legjobban fordítani; az evangélista ezzel a meglepő szóval nem azt akarja mondani, hogy a szem «egészséges»), azaz kötelességét híven
