Karner Károly: Máté evangéliuma (Sopron, 1935)

Máté evangéliuma magyarázata - A hegyi beszéd

31 18 19 20 vényhez hozzá függesszen ínég bizonyos rendelkezéseket a végből, hogy így legyen teljessé Isten akaratának a kinyilatkoztatása Jézus inkább arra világít rá igéjével, hogy mi a tulajdonképeni és teljes értelme a törvényben kinyilvánított isteni akaratnak. Ezért hangsúlyozza, egy a késői zsidóságban elterjedt szólásformával a Tóra érvényességét <amíg csak ég és föld el nem pusztul», azaz, ameddig csak ez a világ áll. addig érvényben marad az egész Tóra az ábécé legkisebb betűjéig, az iótáig. ill. héberül a jod-ig és nem törhető le abból még a legkisebb »szarvacska» sem, amely az egymáshoz hasonló betűk megkülönböztetésére vagy díszítésül szolgál. Az egész törvény érvényben marad, «amíg csak mind (l. i. a törvényi meg nem valósul», azaz be nem teljesedik. Ezt a beteljesedést Jézus hozza. A késői zsidóság is hangsúlyozza a Tóra őrök érvényél és fennmaradását: <Ez az Isten parancsolatainak a könyve és a törvény, amely megmarad mindörökké» (Báruk 1, 1). «Soha örökké egy jod sem pusztul el belőled ,'t. i. a Tórából

1» — olvasható mint Isten szava ismételten a zsidó írásludománv könyveiben ,v. ö. Billerbeck 1,244). Jézus nem a Tóra «örök» érvényéről beszél, hanem annak érvényét függővé teszi az ég és föld elmúlásától, azaz a jelen világrend érvényétől. Ebből következik, hogy Isten királyságának más a törvénye, — ha Isten akarata nem is változik. Jézus ezt az igét különösen ünnepélyes formába óllözteti azzal, hogy «ámen»-nel kezdi. Ámen annyit jelent, mini állandó», «érvényes» s már Jézus kortársai igenlésként, l'eleletkénl ;«responsorium»-ként) használták imádságoknál, lia tehát a gyülekezet áménl felelt az elhangzóit imára, akkor ezzel az imát a magáénak vallotta és hozzátette: «Ez bizonnyal igaz!» Jézus ezt az istentiszteleti éleiből ismeretes formulát alkalmazza s mintegy Istentől nyert s tovább adott igéit vezeti be az imádság ünnepélyes igenlésével A törvénynek, mint Isten kinyilatkoztatott akaratának a jelentőségét szemlélteti a- következő ige is. Az a tanító, aki a törvény legkisebb egyes parancsolatai közül egyet érvénytelenít az emberek számára és ilyen értelemben tanít, az a legkisebbnek minősíttetik majd a menny királyságában. Viszont aki cselekszi ezeket a parancsolatokat és erre tanítja az embereket, az lesz nagy az isten királyságában. A .legkisebb parancsolatok» valószínűleg a törvény legelemibb, alapvető parancsolatai, vagyis a tíz parancsolat. Ahogyan a zsidó írástudók érvényesítették, ill. érvénytelenítették a törvény egyes rendelkezéseit aprólékos szabályaikkal, úgy van oldozó és megkötöző hatalmuk Jézus tanítványainak is. De ezt a hatalmai nem használhatják, a nélkül hogy ez ne döntene egyúttal saját sorsukról is. Lehet, hogy emberek kis vagy nagy érdemet tulajdonítanak nekik. De amikor majd lehull az emberi alkotások látszata, amikor Isten ítélőszéke elé állanak, akkor mindezek az emberek szemében szerzett érdemek lehuilanak, akkor érték csak az eleven ölel lesz, az a tanító, akinek az élete is tükrözteti tanítását. Ez a nemcsak szavakban megnyilatkozó, hanem az egész életet formáló, eleven életté lett tanítás adja az írástudókéhoz és farizeusokéhoz képest «gazdagabb igazság»-ot. Jézus nem vonja kétségbe, hogy az írástudóknak és farizeusoknak is van «igazsága» s ezzel tanúsítja Istenért való izzó buzgalmukat, tanúsítja, hogy kegyességük nem az az álszent hitetlenség, amelyet manapság farizeizmusnak szoktak nevezni. Valóban, a farizeusokat joggal tekintették Jézus kortársai az igazán kegyes zsidóknak. Egész életüket az az igyekezet hatotta át, hogy a törvényt betöltsék, Isten előtt kedvesek legyenek és szert tegyenek arra az igazságra, amely Isten előtt érvényes. De Jézus igéjének ítéletet jelentő világosságában erről a kegyességről kitűnik, hogy az önző emberi akarás. Ezért kell, hogy Jézus tanítványai «gazdagabb igazság»-gal lépjenek az Isten színe elé, különben nem mehetnek be a menny királyságába. A fari-