Karner Károly: Máté evangéliuma (Sopron, 1935)
Máté evangéliuma magyarázata - A Krisztus fellépése és nyilvános működése
21 15 16 17 központja. Hogy azonban a Messiás Galileáböl jöjjön el, az éppen úgy ellenkezett minden zsidó reménységgel (v. ö. Ján 7,41—41). mint ahogy Jézus nem diadalmas királyként lép fel, hanem vállalja a szenvedés útját azzal is, hogy a Keresztelő nyomdokába lép. Jézus galileai fellépésében Máté isteni akarat beteljesedését látja. Egykor Ezsajás próféta az asszírok által elpusztított és azért «sötétségben ülő» északi országból várta minden józan reménység ellenére a szabadítás elkövetkeztét. Ez az ige most sokkal gazdagabb értelemben teljesedik be, mint azt a próféta valaha is gondolhatta volna. Nem Jeruzsálemben, a szent városban, hanem «pogányok Galileá»-jában. a halál országában és árnyékában ragyog fel a messiási üdvkor világossága. A Messiás megvetettsége, alacsony sorsa jut kifejezésre ebben is. — Az evangélista az Ezsajásból vett és részben a Septuagintához alkalmazkodó, részben azonban az eredeti héber szövegből fordított idézettel egyúttal leírja Jézus fellépésének területét: Kapernaum az egységnek veit Zebulon és Naftali földjén fekszik. Azután Máté nyugatra a tenger felé» tekint s ezzel a szóval talán a Damaszkuszból a Genezáret tava mellett Egyiptomba vivő nagy országútra gondol, végül pedig a Jordántól keletre fekvő vidékre utal. Ez az egész terület Jézus nyilvános működésének a színhelye. Jézus — az evangélista elbeszélése szerint — első igehirdetésében, mint a Keresztelő, megtérésre hív és a menny királyságának elközeledtél hirdeti. Ezzel Jézus igazolja a Keresztelő prófétai küldetését, tanúságot lesz arról, hogy János igéjében Isten nyilatkoztatja ki magát, de egyben ügy, mint a keresztelés alkalmával, engedelmes fiúi szeretettel hajlik meg a mennyei Atya akarata előtt, amellyel őt a János által megkezdett munkába elhívja. Ennek a munkának a megértésénél és napjainkban való megszólaltatásánál sok, sőt azt lehet mondani, minden azon fordul meg, hogy mi <-az Isten Cili menny) királysága». Az a görög kifejezés, amelyet a magyar biblia «Isten országá»-nak, í 11. «mennyek országá»-nak fordít, nemcsak az evangélium, hanem a keresztyén egyházi szóhasználatnak is egyik legfontosabb fogalma. Az évszázados használatban azonban ez a fogalom sok változáson ment keresztül. Ezeknek a változásoknak a kérgétől, éppen úgy, mini azoktól a képzetektől, amelyeket a jelenkori nyelvhasználat fűz hozzá, meg kell tisztítani és így kell elhatolni eredeti értelméhez, ha azt akarjuk, hogy Jézus igéje eredeti tisztaságában, hamisítatlan őserejével szólaljon meg. Maga az «Isten (¡11. mennyek) országa» fordítás sem alkalmas ennek az eredeti értelemnek a megszólaltatására, sőt inkább szinte elkerülhetetlenné teszi hamis képzetek és vélemények kialakulását. Ezért használjuk inkább az «Isten (¡11. menny) királysága» fordítást, jóllehet ez sem adja vissza teljesen a kifejezés eredeti értelmét. A 19. század egyik vezető teológusa, HilschL Albert szerint Isten országa «az emberek tömörülése szeretetből való cselekvésre egymással szemben és együttesen». Ilyen, vagy hasonló meghatározások alapján úgy tűnhetik fel, mintha Isten országa oly módon valósulna meg, hogy az emberek erkölcsi tökéletesbedése révén, Isten akaratának cselekvése folytán a Földön az eszményi boldogság állapota jön létre. Akkor Isten országa <a világnak az a szellem-erkölcsi állapota» volna, «amelyben Isten akarata mindenütt és mindenben beteljesedik» (Czeglédy: Bibliai Lexikon). Az Isten országáról alkotott ilyen és hasonló felfogás alapján alakult ki az a szóhasználat, amely beszél Isten országa «munkásai»-ról, értve ezen az egyházi s különösen belmissziói vagy evangélizációs munkakörben tevékenykedőket, vagy beszél Isten országa «előrehaladásá»-ról, s végeredményben Isten országát a «legfőbb (erkölcsi) jó»nak, minden emberi erkölcsi cselekvés végső céljának tekinti. Mindezek a kép zetek és gondolatok félreismerik azt, amit Jézus Isten királyságá»-nak mondott, sőt azt részben egyenesen meghamisítják.
