Karner Károly: Máté evangéliuma (Sopron, 1935)
Máté evangéliuma magyarázata - A Krisztus fellépése és nyilvános működése
15 8 9 11) 12 elől. Hogv lelkükben megbánás van és hogy megtérésre hajlandók, azt János nem tagadja, azért Isten kegyelmét nekik is felkínálja. De megtérésük csak akkor több az ítéletet kikerülni óhajtó és azért önzőén bűnös magatartásnál, csak akkor igaz megtérés, ha az egész életet újjá formálja, «gyümölcsöt» terem: ebben az újjáformált életben a kegyes szokássá , lett vallásnak össze kell törnie és engedelmes hittel kell meghajolnia Isten ítélete alatt. Azért nincs helye a megtérésben annak a zsidós gondolkodásnak, amely oly szívesen hivatkozik kiválasztottságára, Ábrahámtól való származására. Ez a kiválasztottság Isten kegyelmének az ajándéka, de a reá való hivatkozás bűnné lesz, ha valaki abból jogot formál és vele Isten szabadságát akarja megkötni. Isten nincs ahhoz az elődeire és elődeinek a kegyességére oly büszke zsidósághoz kötve: akár «ezekből a (t. i. ott a pusztában szerteszét heverő) kövekből» is tud magának fiakat, egész népet támasztani. A megtérés követelményének sürgető erőt ad a János egész prédikálását átható gondolat, hogy Isten ítéletének a,megnyilatkozása, a «harag napja» s vele együtt Isten királyságának hatalomban és dicsőségben való megnyilatkozása és megvalósulása közvetlenül küszöbön áll. Mint amikor favágók egy fa kivágásához készülődnek és már megtisztították gyökerét a földtől, a fejsze éle pedig rajta fekszik a gyökéren, hogy annál nagyobb erővel sújtson le, — úgy jelenti a Keresztelő igéje éppen ezt az ítélet előtti utolsó pillanatot. Ahogy a gazda kivág és tűzre vet minden fát, amely jó gyümölcsöt nem terem, úgy jut kárhozatra mindenki, akinek élete nem tesz bizonyságot a megtérésben elnyert megújhodásról Az ítéletnek erről a napjáról szól János prédikálása s az Isten királysága megjelenésének erre a napjára gyűjti a megtérőket, hogy a keresztséggel felvegye őket a messiási gyülekezet seregébe. így egész munkája arra mutat, aki «ő utána jön» és «nálánál hatalmasabb», magasabbrendű, úgyannyira, hogy a Keresztelő nem tartja magát méltónak a rabszolga legalacsonyabbrendű szolgálatára, arra t. i., hogy csak «az ő saruit is utána vigye». Annak a müvében, aki a Keresztelő után jön, teljesedik be az Isten Ígérete: az majd Szentlélekkel és tűzzel keresztel. Szentlélekkel, mert valóra válik, amiről Ezekiel prófétált (Ez 36,27), hogy t. i. a Lélek adományával megépül az új, Isten törvényeit megtartó Izráel. Az, hogy a Krisztus ajándéka népe számára a Szentlélek, megegyezik az ötestámentomnak a Messiásra irányuló reménységével (v. ö. Ezs 44,3; Ez 18,31; 36,25—27; Jóel 2,28 kk.; Zak 12,10). Tűzzel keresztel a Krisztus, mert ítéletet tart. Az ítélet máris közvetlenül küszöbön van. A Messiásnak már kezében van a «szórólapál»-ja. A gazda a kicsépelt gabonát úgy választja el a polyvától, hogy szérűjén a búzát szórólapáttal feldobálja a levegőbe; a nehéz búza ekkor a földre hull, a polyva pedig elszáll a levegőbe. így gyűjti össze Krisztus is népét gyülekezetébe, míg a hitetlenek «olthatatlan töz»-re jutnak. > A Keresztelő az ítélet ezen napját és vele a Messiás eljövetelét nemcsak közvetlenül közeinek gondolta, hanem úgy vélte, hogy a messiási üdvkor világkatasztrófát, ennek a földnek tűzben elégését és egy új világ megteremtését hozza magával. Ekkor állítja Isten maga elé és hívja számadásra népével együtt az egész világot. Ha ilyen formában a Keresztelő várakozása nem is vált valóra, mert az Istennek útját ő sem érthette meg teljesen, mégis az Isten a Keresztelő és a Krisztus igéjével egyaránt ma is mindannyiunkat ítélő széke elé állít, amikor felhangzik igéje: «Térjetek meg, mert közel van az Isten királysága».
