Karner Károly: Máté evangéliuma (Sopron, 1935)

Máté evangéliuma magyarázata - A Krisztus fellépése és nyilvános működése

11 *,1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 Jézust az evangélisták úgy jelölik ineg, mini «názáretiU, mivel Názáretből, ebből az egyébként ismeretlen kis galileai városkából származik, v. ö. Mk 1,9.24; 10,47; 14.67; 16,6; Luk4,34; 24, 19. Emellett található a «nazóraios» forma (Luk 18,37; Csel 2,22; 3,6; 4,10; 6,14; 22,8; 26,9; Ján 18,5.7; 19,19; Mát 26, 71), amely valószínűleg egy, a galileai nyelvjárásból származó későbbi alak s jelentése szerint u. a. m. «názáreti». «Nazóreus»-oknak nevezték a keresztyéneket Palesztinában és ugyanez a név ment át a Talmudba, amely Jézust ismételten «Nócri»-nak nevezi. A Krisztus fellépése és nyilvános működése. 3, 1-9, 34. Az evangélista a gyermekségi történet után azonnal áttér a Krisztus művének a rajzolására a nélkül, hogy az első kél fejezet és a következő elbeszélés közt szorosabb kapcsolatot létesítene. Máté nem ír életrajzot, azért nem is érdekli Jézus gyermek- és ifjúkorának története, hanem evangéliumot ad, azért rajzolja minden szavával a Krisztus müvét. Ehhez az evangéliumhoz hozzátartozik Keresztelő János alakja; nemcsak azért, mivel Jézus is alávetette magát a Keresztelő által hirdetett keresztscgnek, hanem inkább azért, mivel prófétai igéjével, megtérésre hívó szavával az új világkorszaknak, a messiási üdvkornak az előcsarnokában áll. A Krisztus müvét Máté kettős képpel rajzolja. Először összefoglaló módon festi meg Jézus tanítását (5—7;, azután pedig, ugyancsak összefoglalva, tárgyi szempontok szerint csoportosítva Jézus messiási cselekvéséi (8,1—9,34). 3, 1—12: Keresztelő János fellépése; v. ö. Márk 1.2—6; Luk 3,3- 9; Ján 1. 19 -23. Azokban a napokban megjelent Keresztelő János Júdea pusztájában hirdetve az igét ily szavakkal: Térjetek meg, mert közel van a menny királysága. Mert ő az, akiről Ezsajás próféta szól, mondván: „Hírnöknek szava a pusztában: Készítsétek az Űrnak útját, egyengessétek ösvényeit!" Ez a János pedig teveszőrből való ruhát viselt és a dereka körül bőrövet; eledele sáska és vadméz volt. Akkor kiment hozzá Jeruzsálem és egész Júdea és a Jordánnak egész környéke és miután bűneikről vallást tettek, megkeresztelte őket a Jordán vizében. S mikor sok farizeust és szadduceust látott jönni a keresztséghez, azt mondotta nekik : Viperafajzat, kicsoda adott nektek útbaigazítást, hogy a közelgő harag elől elmeneküljetek ? Teremjetek tehát a megtéréshez méltó gyümölcsöt és eszetekbe ne jusson így szólni magatokban: Atyánk nekünk Ábrahám ! Mert mondom nektek, hogy Isten tud Ábrahámnak fiakat támasztani ezekből a kövekből. A fejsze már a fák gyökerén van és minden fát kivágnak és tűzre vetnek, ha jó gyümölcsöt nem terem. Én vízzel keresztellek benneteket, hogy megtérjetek. De aki én utánam jön, az hatalmasabb nálamnál és én nem vagyok móltó, hogy saruját hordozzam, ö fog benneteket megkeresztelni Szentlélekkel és tűzzel. Neki a szórólapát már kezében van és megtisztítja szérűjét és begyűjti búzáját a csűrbe, a polyvát pedig megégeti olthatatlan tűzzel» 3. vs. v. ö. Ezs 40,3. — 4 vs. v. ö. II. Kir. 1,8.