Karner Károly: Máté evangéliuma (Sopron, 1935)
Máté evangéliuma magyarázata
10 23 13-15 16-18 19-23 vidékére költözött. Odaérve Názáret nevű városban telepedett le, — hogy beteljesedjék a próféták mondása, hogy t. i. „nazóreus"-nak fogják nevezni. 15. vs. v. ö. Hós 11,1. — 17-18. vs. v ő. Jer 31,15. — 20. vs. v. ö II. Móz 4,19. A napkeleti bölcsek története előkészíti a bethlehemi gyermekgyilkosságról szóló elbeszélést. Heródes terve azonban nem érhetett célt: József angyali megintésre Egyiptomba menekül a gyermek Jézussal és Máriával, mint ahogy üldözött zsidók már évszázadok óta találtak menedéket a Nilus mellett. Arról, hogy meddig maradt ott Jézus, az evangélista nem közöl adatot, — későbbi legendák két vagy negyedfél évről beszélnek. Ennek az Egyiptomba menekülésnek a hagyománya tükröződik a Tahnudban található gyűlölködő elbeszélésben is, amelv szerint Jézus Egyiptomban járt és onnét a varázslás tudományát hozta magával. Abban, hogy Jézus menekülése után Egyiptomból tér vissza Názáretbe, Hóseás próféta szava teljesedik be. Hóseás az idézett helyen Izráel népéről beszél, amelyet az Óteslámenlom ismételten nevez Isten fiának (v. ö. II Móz 4,22 -23; Jer 31,9.20) Ahogyan Isten egykor választott népét, melyet fiává fogadott, kimentette az egyiptomi rabságból, úgy hozza el neki most onnan a szabadító Krisztust. Csak ezzel a szabadítással teljesedik be a próféta szava végleg. A bethlehemi gyermekgyilkosságról egyedül Málé tudósít bennünket. Lukács, aki különben a napkeleti bölcsek történetéről sem ír semmit, hallgat róla és hasonlóan hallgat róla Josephus, a zsidó történetíró is, aki különben részletesen írt Heródes uralkodásáról. Amit Máté elmond Hgródesről, teljesen beleillik ennek az alattomos és kegyetlen fejedelemnek a jellemképébe. De az evangélista nem azért vette fel munkájába ezt a történelet. hogv Heródes egy különösen kegyetlen tettének emlékét megőrizze, hanem azért, mivel még ebben a tettben is prófétai ige teljesedik be. Amikor Izráel fiait a babiloni fogságba hurcolták, a kivándorlók Rámában, Jeruzsálemtől északra két órányira gyülekeztek Jeremiás szavában a népnek ősanyja, Rákhel siratja elveszett fiait. Most ez a prófétai ige újból beteljesedett, hogy megtalálja végső és teljes értelmét. Az elbeszélés lezárásaképen mondja el Máté, hogy József Heródes halála után Jézussal s Máriával angyali intelem alapján tér vissza Izráel földjére. Heródes birodalma azonban ekkor már megoszlott fiai közt. Ezek közül az atyjához hasonlóan kegyetlen Archelaus ethnarcha 'címmel Júdea, Samária és Idutnea fölött uralkodott, Heródes Agrippa pedig mint negyedes fejedelem Galilea és Perea fölött. Érthető, hogy József félt ily körülmények közt ismét Bethlehembe visszatérni Angyali megintésre megy az evangélista elbeszélése szerint Názáretbe, amely Luk 1,26 szerint Mária lakóhelye volt. így lett Názáret Jézus <hazája> (Mát 13,54). Mindezzel József engedelmesen haladt azon az úton, amelyet Isten elébe szabott: József igaz ember volt (v. ö. 1,19). Jézus pedig Isten akaratából nyerte hazájául Názáretet, hogy annak a névnek, amelyet ő maga és utóbb tanítványai (v. ö. Csel 24,5) viseltek, az értelmét az ótestámentomi prófécia adja meg. Máté itt nem egy meghatározott prófétai helyre gondol («a próféták.-ról beszél), hanem gondolatában egybefoglalja azokat a helyeket, ahol a Messiásról mint «nécer»-ről (azaz «vesszőszál» v. ó. Ezs 11,1) és rokonértelemben «cemach»-ról (azaz «sarj» v. ö. Ezs 4,1; Jer 23,5; 33,15; Zak 3,8; 6,12) van szó. az első szónak a nazóreus névhez való hangzásbeli rokonsága adja ineg az evangélistának a jogot arra, hogy a felsorolt, tárgyi egységet alkotó prófétai mondásokat, Jézusra vonatkoztassa. így még abban a névben is, amelyet a zsidók gúnynévként alkalmaztak, prófétai ige teljesedik be, hogy mutassa: Jézusban valósul meg a messiási üdvkor.
