Karner Károly: Máté evangéliuma (Sopron, 1935)
Máté evangéliuma magyarázata
6 1 20 21 22 4-25 Mózes által megállapított «elbocsátó- (váló-) levelet» (v. ö. V Móz 24,1; az eljegyzés jogilag ugyanolyan érvényes cselekedet volt, mint a házassági egybekelés, azért azt. mint a házasságot, csak válólevéllel lehetett felbontani), akkor jegyesét «megbélyegzi», vagyis abban a színben tünteti fel, mintha hűtlenségen érte volna. Ezért határozza el, hogy csak titkon ad neki válólevelet. Ezt az elhatározást fordítja azonban más irányba Islennek kinyilatkoztatása, amely azt érteti meg Józseffel, hogy akkor teljesíti Isten akaratát, akkor lesz tehát a szó helyes értelmében ¿igaz ember», ha nem riad vissza attól, hogy Máriát feleségévé tegye és így elfogadja fiául azt, akit Isten az ő gyermekévé akar teaai, jóllehet a Szentlélektől fogantatott. Ezért is hagyja meg a kinyilatkoztatás Józsefnek, hogy a születendő gyermeket Jézusnak nevezze, mert — teszi hozzá, — «ő szabadítja meg népét bűneiből». «Jézus» görögösített formája a héber Jehosua, vagy rövidebb alakja szerint Jésua névnek, mely az újtestámentomi korban Palesztinában elég gyakori volt s így nem kelthetett feltűnést. Minden héberül értő ember számára könnyen felfogható értelme szerint annyit jelent, mint «Jahve szabadítás!» s most az angyali üzenek azt közli Józseffel, hogy a megígért • fiúban ez a név valóra válik. Ez a szójáték csak azok számára érthető, akik ismerik a Jézus-név értelmét, ill. héberül beszélnek. Már ez a körülmény is mutatja, hogy Máté görög nyelvű elbeszélése csak változata, ill. fordítása egy eredetileg sémi (arám) nyelven megfogalmazott történetnek. Az angyali üzenet ezzel a névvel megadja Jézus messiási feladatát is: ő szabadítja meg népét bűneiből. Ez a feladat-meghatározás már eleve kizár minden olyan, a késői zsidóságban annyira elterjedt reménységet, hogy a Messiás első feladata lesz harcra indulni a pogányok ellen és Jeruzsálemben egy új Izráel királyi trónusát elfoglalni. — Az evangélista szerint József ezt a kinyilatkoztatást álomban nyerte: nemcsak az Ö-, hanem az Ojtestámentomban is többször előfordul, hogy valakinek Isten álmában mutatja meg az utat, amelyet elébe szab (v. ö. pl Csel 16,9). Hogy pedig mindaz, amit az evangélista elmond, nem emberi kitalálás, amellyel a dolgokat felcioomázza, azért Máté rámutat arra, hogy Jézus születésénél teljesedett be Ezs 7, 14 prófétai igéje. Eladdig ez az ige mintegy üres volt, csak hangzott, de nem telt meg eleven életvalósággal. Most megtelt, beteljesedett. A zsidó írástudomány ugyan az eljövendő Messiás egész életét, sorsát igyekezett az Ötestámentom Ígéretéből kihámozni, de ezt a helyet nem vonatkoztatta a Messiásra. Csak az első keresztyének ismerték fel, hogy ez az ige vált valóra Jézus születésekor. Máté a prófétai idézetet nem fordítja az eredeti héber szövegből, hanem azt a közkézen forgó görög fordítás (az ú. n. Septuaginta) alapján közli: az utóbbi (kül. a «szűz» szóval) világosabb, mint a héber szöveg. — Az egész evangéliumon keresztül megfigyelhetjük, milyen következetesen mutat rá az első evangélista arra, hogy Jézusban teljesedett be az ótestámentomi gyülekezetnek adott isteni Ígéret. Az evangélista azzal a rövid tudósítással fejezi be elbeszélését, hogy József engedelmesen fogadta az Or angyalának üzenetét és mindent úgy cselekedett, ahogy az meghagyta neki. Egybekelt Máriával; azonban Isten tulajdonának tudta feleségét s azért nem érintette őt mindaddig, amíg a megígért fiú meg nem született. Máté kifejezése («nem érintette feleségél addig, amíg...») magában véve érthető volna úgy is, hogy Mária Józseffel sohasem élt együtt teljes házastársi kötelékben. Azonban ez az értelmezés már csak azért sem valószínű, mivel a késői zsidóságban hiányzik az a meggyőződés, hogy a szűzi élet magasabbrendű, mint a házastársak együtt élése. Valószínűbb, hogy az evangélista természetesnek tartotta, hogy József és Mária Jézus megszületése után házastársi közösségben éltek egymással.
