Karner Károly: Máté evangéliuma (Sopron, 1935)

Függelék - V. Jézus, az Ember Fia

209 való teljes egységét jelöli meg, őt kiveszi a próféták sorából s az «Atya Istennek jobbján; tudja. Közelebbről Jézusnak az Atyával való egysége az Űjtestámentom szerint a szeretetnek és az engedelmességnek a viszonya: a Fiú teljesen az Atyától függ és mindent az Atya kezéből nyer, teljes engedelmességgel szolgál •az Atyának, ezért van Istentől nyert felhatalmazása, hogy kinyilatkoztassa az Atyát és véghez vigye akaratát, megvalósítsa «Isten királyságát». Ily értelemben nemcsak János evangéliuma beszél Jézus istenfiúságáról, hanem ugyanígy állítja elénk már Márk is Jézus Krisztust, «az Isten Fiát» (Mk 1,1). Hasonlóan állítja szembe Máté is Jézust, az Isten Fiát Jézussal, az Ember Fiával (16,13—16). Az Isten Fia» név az Újtestámentomban tehát általában Jézust isteni méltóságának a megjelölésére szolgál. V. Jézus, az Emberfia, Jézus az evangéliumok tanúsága szerint ismételten nevezi magát «az Emberfiá»-nak. Ez a név az Újtestámentomban összesen 85-ször fordul elő és pedig oly módon, hogy négy eset kivételével a többi mind az evangéliumokra esik. Három esetben ótestámentorni idézettel van dolgunk, t. i. Zsid 2,6 = Zsolt 8,5; Jel 1,13; és 14, 14 azonos Dán 7.13-mal. Csel 7.56-ban a haldokló István vértanú a [nevet az Isten jobbján ülő, megdicsőült Krisztusról használja. Az evangéliumok közül Máténál 30, Márknál 14, Lukácsnál 21 és Jánosnál 12 esetben fordul elő. A szinoptikusoknál a felsorolt helyek közt összesen kilenc olyan mondása van Jézusnak, amelyekben mind a három evangélista szerint Emberfiának mondja magát. A többi helyeken, vagy csak két evangélista vagy pedig csak az egyik evangélista szövegében olvasható a név. Hellyelközzel vannak Jézusnak olyan mondásai, melyekben az egyik evangélista szerint Jézus első személyben beszél önmagáról, a másik evangélista szerint pedig az Emberfiának mondja önmagát, pl. v. ö. Mát 16,13 és Márk 8,27. Ez a megfigyelé.; arra enged következtetni, hogy némelyik evangélista egyes olyan igékbe is belevitte az Emberfia nevet, amelyekben eredetileg Jézus első személyben beszélt. De ez a lehetőség nem sokat jelent, mert a név értelme és használata független egyes, kétesnek mondható esetektől. , Ha összegezni próbáljuk azokat a helyekel, amelyekben Jézus az Emberfiáról beszél, akkor hamar észrevehetjük, hogy tulajdonkép két gondolatkörbe csoportosíthatók, melyek egymással ellentétes hangulatot fejeznek ki. Az egyik gondolatkörbe az Emberfia név a legmagasabb elképzelhető méltóság megjolölésére, pontosabban Jézus transzcendens messiási királyi méltóságának a kifejezésére szolgál. Ez nyilvánvaló mindenek előtt azon a két helyen, ahol Jézus idézi Dán 7, 13-at és azzal az igénnyel lép fel, hogy benne teljesedett be ez a prófécia, ő Krisztus, a Messiás, aki mint a Dánieltől megjövendölt Emberfia ül a «Hatalom»-nak (t. i. Istennek) a jobbján és eljön az ég felhőm (Mát 26,64; Márk 14,62; Luk 22,69; v. ö. Mát 24,30; Márk 13,26; Luk 21,27). Beszél Jézus azután arról, hogy az Emberfia «el fog jönni» (Mát 10,23) «angyalaival Atyjának dicsőségében, (Mát 16,27; Márk 8,38; Luk 9,26) és dicsőségének trónjára ül (Mát 25,31; 19,38), hogy ítéletei tartson (Luk 21, 36; 12,8), miközben angyalai szolgálnak majd neki (Mát 13,41). Az Emberfia eljövetele, megjelenése váratlanul következik majd be (Mát 24,37 kk.), mint ahogyan a villám szalad végig az égboltozaton (Mát 24, 27; Luk 17,24). Ugyanebbe az összefüggésbe tartozik, hogy Jézus mint az Emberfia isteni hatalommal bocsát meg bűnöket (Mát 9,6; Márk 2,10; Luk 5,24), «ura» a szombatnak (Mát 12, 8; Márk 2,28; Luk 6,5), isteni küldetéssel keresi és megmenti az elveszetteket (Luk 19,10). Karacr: Máté cvmféliumt. 14