Karner Károly: Máté evangéliuma (Sopron, 1935)

Függelék - II. Jézus csodáiról

203 (Mát 12,281. Isten közeledik kegyelmével az emberhez Jézus cselekedeteiberf. Mivel pedig élet árad szét ott, ahol Jézus megjelenik, és megtörik a bűn hatalma, azért Jézus cselekedetei nemcsak Isten királyságának megvalósulását mutatják, hanem hívják is az embert Isten kegyelmének elfogadására s ezzel együtt megtérésre. így tartoznak hozzá a csodatettek elválaszthatatlanul Jézus megtérést követelő igehirdetéséhez, (v. ö. Mát 11,21). Ennyiben azután termék szetszerűleg a csodák «igazolják» Jézus isteni küldetését. — Ilyen értelemben a csodák valóban nélkülözhetetlen tartozékai Jézus messiási, megváltói életmunkájának. Jelei annak az új, isteni világnak, amelyet Isten teremt Jézus által s amely mindenütt csodálatos gazdagsággal árad szét, ahol Jézus életet adó, új 'életet teremtő erejével megjelenik. A fentebb elmondottak szerint nincs jogunk kételkedni Jézus 'csodáinak a «történetiségéiben. Ez a megállapítás azonban igazán értékes csak akkor lesz, ha meglátjuk, hogy Jézus csodái egy új, isteni világnak a teremtését jelentik. Ez a felismerés adja meg azután a helyes nézőpont egyéb, nevezetesen a keresztyén Egyház történetének a folyamán fellépő csodás jellegű eseményekre nézve is. Már az evangélium is tud arról, hogy Jézus hatalmat ad tanítványainak «tisztátalan lelkek fölött, úgyhogy ki tudták űzni azokat és tudtak gyógyítani minden betegséget» (Mát 10, 1). Jézus tanítványai messiási munkájának osztályosai. Az ige, melyet Jézus rájuk bíz, nem üres szó, hanem isteni erő. S ugyanez nyilatkozik meg a keresztyén Egyház történetében is. Amikor Jézus tanítványai igaz hittel engedelmeskednek Uruknak, hitük mindig «hegyeket megmozgató», csodás erejű hit (v. ö. Mát 17,20; 21,21). Ahol pedig a megdicsőült Krisztus munkálkodik Lelkének ereje által, ott mindig láthatóvá lesz valami Isten új világot teremtő csodálatos hatalmából, Királyságának dicsőségéből. — Természetes, hogy ezek a megállapítások nem igazolnak minden csodás legendát, mely az évszázadok folyamán keletkezett. Csak figyelmeztetnek arra, hogy a csodával történt sok visszaélés ellenére is ne legyünk 'hitetlenek ott, ahol Isten munkálkodik a Lélek erejével. Ezek a vázlatos megállapítások némi világosságot vetnek azokra a nehéz kérdésekre is, amelyeket a csoda a jelenlegi világrend érvényéhez való viszonyban tesz fel. Csodának általában az /olyan eseményeket szoktuk mondani, amelyek ellentétben vannak a jelen világrendjével, a «természeti törvény»nyel. Ez a fogalmazás nem helyes. Már Augustinus azt hangoztatta, hogy «csodának ugyan azt szoktuk mondani, ami .a természet ellen van; de a valór ságban nincs a természet ellen. Mert'hiszen nem lehet a természet ellen az, ami Isten akaratából történik. Hiszen e magasztos Teremtőnek az akarata minden teremteti dolognak a természete. Azért a csoda nem a természettel van ellentétben, hanem csak az ismert természettel». (De civitate Dei XXI, 8). A «természeti törvény»-nek azt a fogalmát, amely a modern fizikában kialakult, az újabb természettudományi vizsgálatok sok tekintetben módosították. De ha ezek az újabb kutatások a mellett tanúskodnak is, hogy a világ rendje nem olyan megmásíthatatlanul merev, mint ahogyan azt gondoltuk, ez a csoda kérdését még nem oldja meg. Mert a csodánál minden körülmények közt arról ról van szó, hogy Isten belenyúl az önmaga által teremtett világ rendjébe és abban valami olyasmit létesít, ami annak megszokott és magától Istentől származó rendjétől eltér. Azonban ez a világ, bár Isten teremtette és Isten tartja fenn, mégis a bűn hatalma alá került. Az apostol ezt úgy fejezi ki, hogy a Sátán «e világ istene» (II. Kor 4, 4), vagyis e világban a Sátán uralkodik s ie világ neki engedelmeskedik. Amikor Isten nyúl bele e világ rendjébe és érvényesíti benne királyi hatalmát, akkor megtörik a Sátán hatalma és meglátunk valamit Isten teremtő, életet adó hatalmából. A csoda éppen Istennek ez a