Karner Károly: Máté evangéliuma (Sopron, 1935)
Máté evangéliuma magyarázata - Jézus feltámadása
195 17 18 19 Máté szerint Jézus a tizenegy tanítványnak egy hegyen jelent meg. Az elbeszélés semmi súlyt sem helyez a feltámadott Jézus megjelenésének külső körülményeire, azért az elbeszélés kerete csak a bevezetésben van meg, de a befejezésnél hiányzik. Máté egyéb elbeszélésmódjához híven szándékosan hagyja bizonytalanságban az esemény kereteit s így sötétben tapogatódzanak, akik a szóbanforgó galileai hegyet pontosabban meg akarják határozni. — Azt, hogy Jézus feltámadása után a .«tizenkettőnek» megjelent, Pál apostol is említi, I. Kor 15,7. Máté elbeszélésének a hangsúlya azon van, amit a feltámadott Krisztus mond. Mert ezek az «utolsó« szavai .döntő fontosságúak a keresztyén gyülekezet számára. Közlésükkel az evangélista nem «történeti» tudósítást ad, hanem a gyülekezet létalapját tárja fel. Innét érthető, hogy ezeknek az IgékJnek a fogalmazásába beleszövődik az első keresztyénség hite, Krisztus-átélése. De ha csak ezt vennénk észre s ennek a megfigyelésnek a hangsúlyozásával kétségbe vonnánk ezeknek az igéknek a «hitelesség»-ét, akkor még távolról sem tudnók a jelentőségüket helyesen megragadni. Mert ahogyan az evangélista tudósítása szerint a tizenegy tanítvány leborult a feltámadott Jézus láttára, úgy tekintett az egész gyülekezet imádságos alázattal, hittel a . megdicsőült Krisztusra s tudakolta akaratát, parancsát, hogy annak engedelmeskedjék és egész életét a szerint alakítsa. Ez a körülmény eleven valósággá teszi a Feltámadott igéit, úgyhogy azok egyúttal minden idők keresztyénei számára megszólaltatják az Urat Jézus mindenek előtt hangsúlyozza, hogy Isten az ő kezébe adott minden hatalmat mennyen és földön. Ezzel beteljesedett, amit Dán 7,14 mondott Krisztus a mennyben, Istennél van, de a földön is minden hatalom az ő kezében van. ő annak az új világkorszaknak, annak az új isteni világnak az Ura, amely feltámadásával valósággá lett. Isten mindent ő általa cselekszik, ö nyilatkoztatja ki az Atyát s Ő ;az egyetlen út az Istenhez (v. ö. Ján 14,6). Isten cselekszik a Krisztus által. Ezért a Fiú nem egy második istenség az Atya mellett. Az Atya adta át neki a hatalmat — minden korlátozás nélkül — a földön, az Atya akaratát hajtja tehát ivégre s az apostol szavai szerint a^ Atyának adja majd vissza hatalmát, hogy «Isten legyen minden mindenekben» (I. Kor 15,24—28). Ennek az isteni királyi hatalomnak a szolgálatába állítja a Feltámadott Jézus a tanítványokat az iú. n. «hiissziói parancs»-csal. Mivel a megdicsőült Krisztus hatalma nem ismer határokat, azért tanítványainak is hirdetnie kell hatalmát minden nép iközt, hogy azok mind «tanítványaivá legyenek, vagyis az ő szolgálatába álljanak. Az első keresztyén gyülekezetek történetéből tudjuk, hogy az apostolok csak küzdelmek árán jutottak el a minden néppel szemben elkötelező missziói parancs megértésére (v. ö. Gal 2,8; Csel 10—11), holott a bűnbocsánat ajándéka és az élet, melyet Jézus hozott, nem korlátozódhatott egy népre. A missziói parancs ugyanazt mondja, mint 24, 14 s azért nem lehet kétséges, hogy a gyülekezet annak teljesítésében valóban Urának és Krisztusának engedelmeskedett és engedelmeskedik még ma is. Tanítványokká a népek a keresztség által lesznek, s azok maradnak, ha Jézus parancsolatának engedelmeskednek. Ezt az igét úgy szokták idézni, mint a keresztség «szerzésének» az igéjét. Azonban nyilvánvaló, hogy Jézus itt nem alapít egy új s addig ismeretién va,llásos cselekményt. Hiszen Máté evangéliumát a keresztelésről szóló tudósítással kezdette s hangsúlyozta, hogy János keresztségének isteni eredetét és jogát Jézus megerősítette, (v. ö. 21,25; 1.142—143. lap!). Jézus tehát azt rendeli el, hogy tanítványai folytassák, amit János megkezdett De a kegyelmet, amelyet János Izráel népének kínált fel, Jézus »minden nép»-nek hozza. Az új, igaz Izráel, Isten népe, 13'
