Karner Károly: Máté evangéliuma (Sopron, 1935)
Máté evangéliuma magyarázata - Jézus szenvedése és halála
188 55 56 41 42 43 gést és amik történtek, nagyon megfélemledtek s mondták: Valóban, Isten Fia volt ez! Volt ott sok asszony is, kik távolról szemlélték mindezt. Ezek még Galileából követték Jézust s szolgáltak neki. Köztük volt a Magdalából való Mária, továbbá Mária, a Jakab és József anyja, s végül a Zebedeus-fiak anyja. 34. vs. v. ö. Zsolt 69, 22. — 35. vs. v. ö. Zsolt 22, 19. — 39. vs. v. ö. ZsoJjt 22, 8. — 43. vs. v. ö. Zsolt 22. 9. — 46. vs. ;v. ö Zsolt 22, 2. — 48. vs. v. ö. Zsolt 69, 22. A keresztrefeszítés történetét, mint a fentebbi fordítás is tanúsítja, átjárják és színezik a ötestámentomi jövendölésre, különösen a 22. zsoltárra hivafikozó utalások. Az evangélista s vele együtt az egész kersztyén gyülekezet Jézus keresztrefeszítésének a történetére nem mint a történeti események egyikére emlékezik vissza, nem is a vallásos hősnek azt a szenvedését mutatjal, amely számunkra példaképül szolgálhat, hanem az Isten üdvösséget szerző cselekvésének kiteljesedését írja le. Hogy Jézus halálának körülményeiről szóló tudósítás mégis «történet» s hü történeti visszaemlékezésen alapul, az jogosan nem vonható kétségbe. Helytelen azt gondolni, hogy az első gyülekezetek elbeszélői ezt a tudósítást nem a történeti visszaemlékezés alapján, hanem az idézett zsoltárok színeiből állították volna össze. Az elbeszélésnek azok a mozzanatai, amelyek a 22., ill. 69. zsoltárra emlékeztetnek vagy utalnak, annyira beleillenek a helyzetbe, hogy már ezérl is számot tarthatnak «hitelességre». Az elbeszélésben felcsillanó zsoltárhelyek is azt tanúsítják, hogy Jézus szenvedésében és halálában teljesedett be az ótestámentomi messiási prófécia. Ez viszont azt igazolja, hogy Jézus szenvedése és halála nem a kiszámíthatatlan sors tragikus fordulata, hanem Isten akarata. Jézus Istennek engedelmeskedett, amikor a kereszthalál szenvedését vállalta. A keresztfán csüngő Jézus éppen engedelmessége alapján — minden látszat ellenére is, — az Isten kiválasztott Messiása. De ezt csak a hit szemeivel lehet meglátni. Amikor az evangélista a 22. és 69. zsoltárra való utalásokkal szövi át a golgotai történetet, ezzel sem bizonyítja be «észszerű módon», hogy Jézus szenvedése által, illetve ennek ellenére a Messiás. Hiszen a törvény értelmében «átkozott Isten előtt, aki a fán függ» ( V. Móz 21,23). Csak a hit szemei nyiinak meg Isten kinyilatkozta 1tásának látására s ismerik fel, hogy a golgotai Kereszt ahhoz tartozik, «amiket szem nem lálott, fül nem haLlott és embernek szíve meg se gondolt, amiket Isten készített meg az őt szeretőknek» (I. Kor 2,9). Aki hitetlenül tekint a keresztre; az mindig megbotránkozik rajta, vagy legfeljebb azok közé az érthetetlen igazságtalanságok közé sorolja, amelyekben olyan gazdag az emberiség története. Amikor a zsidó nép vezetői Jézust a keresztre juttatják, akkor nyilvánosan is szemléltetni akarják, hogy nem lehet a Krisztus. Metsző gúnnyal adnak kifejezést ennek a meggyőződésnek a szinedrium tagjai. Az a Jézus, aki másokon segített, most nem tudja megmenteni önmagát, holott ha istenfiúi igénye jogos volna, ha valóban «Izráel királya» volna, akkor Istennek kellene őt megmenteni ebből a helyzetből. A zsidó hatalmasoknak a gúnyolódása még egyszer összefoglalja Jézus egész történetét s az evangélista ennek a mozzanatnak az elbeszélésével arra irányítja figyelmünket, hogy Jézus tudatosan és szándékosan mondott le messiási királyi hatalmának külső érvényesítéséről. Az egész evangéliumi történet elejétől végig bizonyságot tesz erről. Azért nem ellenségei