Karner Károly: Máté evangéliuma (Sopron, 1935)
Máté evangéliuma magyarázata - Jézus Jeruzsálemben
161 3 4 elpusztulásának a lehetőségére (v. ö. Jos. Bell. Jud. VI, 5, 3). Jézus is látta azt előre s .ez váltotta ki a tanítványok kérdését, hogy mikor fog az bekövetkezni. De a kérdés kapcsolódik a másikkal, hogy melyek lesznek Jézus «eljövete»telének» s vele együtt e világkorszak végének a jelei. A kérdést az evangélista úgy teszi fel, hogy az a gyülekezet várakozását is kifejezze: a tanítványok s vele az első gyülekezet reménységének egyik alappillére volt, hogy Krisztus 1 eljön és befejezi művét, diadalmasan kinyilatkoztatja Isten királyságát és teljessé teszi övéinek üdvösségét. Az «eszchatológiai reménység» elválaszthahatatlan kapcsolatban van avval a meggyőződéssel, hogy Krisztus életmüvének befejezése ennek a világkorszaknak a végét is jelenti. Az őskeresztyénség széles rétegeiben, — talán éppen Jézus jövendölésének a hatása alatt, — erős volt az a meggyőződés, hogy az Isten királyságának a kinyilatkoztatása és Krisztus diadalmas visszajövetele szoros kapcsolatban lesz Jeruzsálem, ill. a templom pusztulásával. Innét érthető ennek a két mozzanatnak az összekapcsolása a tanítványok kérdésében is. A "szinoptikus apokalipszis», ahogy Jézus következő beszédét nevezni szokták, Jézusnak ^öbb, — esetleg különféle alkalmakkor mondott, — igéjét, mondását és beszédét gyűjti és olvasztja össze egy egésszé. Az «apokalipszis» la szó annyit jelent, mint «kinyilatkoztatás»), a késői zsidóságban a jövendőre irányuló íreménység prófétikus formában való írásba foglalásának egyik közismert faja |\olt. Az evangélista Jézus igéit s beszédeit ilyen apokalipszissé foglalja össze, (hogy feleletet adjon a gyülekezet égető kérdéseire. Mint a hasonló zsidó iratoknak, ennek az apokalipszisnak is megvan a sajátos történelemszemlélete. Ez utóbbi szoros kapcsolatban van a próféták történetszemléletével. A megszokott fogalmak és képek mindig újra visszatérő alkalmazása pedig minden apokalipszisnek iaz egységes törzsét, közös kincsét alkotja. Ezt a közös fogalom- és képrendszert Jézus is felhasználja, de erősen átformálva. Minden apokalipszisnek a közös sajátsága, hogy megrajzolja az Isten királysága és ítélete kinyilatkoztatásának a «jeleit» és e történelemnek mintegy törvényszerű lefolyását igyekszik megállapítani. Jézus szavaiból hiányzik azonban minden számítás a jövendő alakulására nézve, ami a zsidó apokaliptikában Dániel könyvétől fogva mindvégig nagy szerepet játszott. Éppen úgy hiányzik nála a zsidó apokaliptikának az a másik jellemző vonása is, hogy Isten királyságát zsidó világuralomnak gondolták s azt remélték, hogy az utolsó idők elkövetkezésekor majd a zsidóság bosszút állhat ellenségein és kínzóin. Jézus mint Istenhez ¡való viszonyunkat általában, úgy az eszchatologikus várakozást is megtisztítja ,minden önzéstől. Sok kutató ¡azt tartja, hogy a szinoptikus apokalipszisnek eredetileg egy zsidó apokaliptikus irat szolgált volna alapul, melyet az első keresztyén gyür lekezetben dolgoztak ,és festettek volna át keresztyén színekkel, felvéve abba Jézus egyes mondásait is. Ebben a feltevésben helyes annyi, hogy a szinoptikus apokalipszisben is sok olyan vonást találunk, amely minden apokaliptikus gondolkodás közös sajátossága. De ez a körülmény még nem jogosít fel arra, hogy egy zsidó apokaliptikus irat átvételére és átdolgozására gondoljunk. A fentebb említett éles választó vonalak, melyek a szinoptikus apokalipszist a hasonló zsidó iratoktól elválasztják s amelyek az őskeresztyén apokaliptikus irodalomban is ifolytatódnak (Jelenések könyve!), mulatják, hogy az eszchatologikus várakozásnak ez az átformálása Jézustól származik. Jézus mindenek előtt óvja tanítványait a hamis messiásoktól, akik «az ő nevében», azaz messiási igénnyel lépnek fel. Tudjuk, hogy az első század folyamán Palesztinában ismételten voltak messiási megmozdulások s hogy pl. a Kr. u. 120 körül kitört nagy lázadásban is kikiáltották Bar Kochba vezérletei Máté •vangéliuma. 11
