Karner Károly: Máté evangéliuma (Sopron, 1935)
Máté evangéliuma magyarázata - Jézus Jeruzsálemben
142 21 22 23 24 25 26 27 23 24 25 gyümölcs található rajtuk. — Jézus szegénységét mutatja, hogy egy útszéli fügefa gyümölcsével 'akarja éhségét csillapítani. A fügefa elszáradásán csodálkoznak a tanítványok s csodálkozó kérésük alkalmu' szolgál Jézusnak, hogy a hit erejét egy 17,20-hoz hasonló igével (1. 119. lap!) megvilágítsa. Az a Jiit igazán «hit», amelyből hiányzik iminden «kételkedés», vagyis a szív megosztottsága Isten és a világ közt, mely bizonytalanná teszi az erkölcsi ítéletet és az akaratot. A hit azoínban 'nem mintegy önmagában «hegyeket megmozgató» hatalom, nem mágikus erő. Ezért utal Jézus arra, hogy akiben az Istenbe vetett hívő bizalom ily tökéletes eleven erővé lett, 'imádságban, tehát nem mintegy önmagában független erővel, hanem Istenhez könyörögve, a vele való közösségben nyer el «mindent», talál meghallgattatást kérésére. 21, 23—27: Jézus prófétai joga; v. ö. Márk 11,27—33; Luk 20,1—8. Amikor bement a templomba, odamentek hozzá, — mialatt tanított, — a papi fejedelmek és a nép vénei és azt mondották: Milyen felhatalmazás alapján cselekszed ezeket ? Ki hatalmazott fel ilyesmire ? Jézus pedig azt válaszolta: Én is kérdezek tőletek valamit s ha megmondjátok, én is megmondom nektek, hogy milyen felhatalmazás alapján cselekszem e dolgokat. Honnét való volt János keresztsége ? A mennyből-e avagy emberektől ? Erre azok tanakodtak maguk közt mondván Ha azt mondjuk: a mennyből, akkor azt válaszolja nekünk : miért nem hittetek neki? Ha pedig azt mondjuk: az emberektől, — félünk a néptől ! Mert mindannyian prófétának tartják Jánost. Ezért azt felelték Jézusnak: Nem tudjuk! Erre ő is azt válaszolta: Akkor én sem mondom meg, hogy micsoda felhatalmazás alapján cselekszem ezeket. Miközben Jézus tanít a templomban, odamennek hozzá a papi fejedelmek és a nép vénei, tehát mintegy az «egyházi» és világi vezetőség, mely az írástudókkal együtt a szinedriumot alkotta, hogy hivatalos formában kérdőre vonják: milyen, ill. kinek a felhatalmazása alapján cselekszi «ezeket». A kérdés nem arra vonatkozik, hogy Jézus nyilvánosan tanít: ehhez minden felnőtt zsidó férfiúnak joga volt. Valószínűleg a templomüsztításra kell gondolni. Megakadályozni Jézus cselekedetét a templomőrség nem tudta, a sokaság ragaszkodása miatt eljárni ellene ugyancsak nem mertek, így kérdőre vonják őt, hogy honnét veszi a jogot «önhatalmú» eljárásához, micsoda felhatalmazás (v. ö. 7,29) alapján cselekszik. A szűkszavú kérdés mögött ott leselkedik a lehetőség, hogy ha Jézus a Messiásnak mondja magát, kiszolgáltatják a rómaiaknak, mivel fellépése nem felel meg a messiási váradalmaknak. Jézus egy viszontkérdéssel felel, s a kérdésére nyert felelettől teszi függővé saját válaszát. A viszontkérdést. !nem azért leszi fel, hogy a kérdőrevonás elől kitérhessen. A kérdésnek tárgyi oka van és szoros kapcsolatban áll a papi fejeidelmek felelősségre vonásával. Mert az állásfoglalás Jézussal szemben függ attól is, hogy valaki a Keresztelőt hogyan ítéli meg, mit lát az általa gyakorolt keresztségben: a mennyből, azaz Istentől származó rendet-e, avagy emberi gondolatokon alapuló szertartást Aki János keresztségében nem hajlandó felismerni Istennek megtérést követelő igéjét, az nem ismerheti fel Jézusban sem a Krisztust. — Az evangélista szem r léletesen rajzolja azt a tanácstalan tanakodást, amelyet Jézus kérdése kivált.
