Karner Károly: Máté evangéliuma (Sopron, 1935)

Máté evangéliuma magyarázata - Jézus Jeruzsálemben

143 26 27 28 29 30 31 32 28 29 30 31 32 31 János prófétai tekintélye a nép előtt végül is arra indítja a kérdezőket, hogy megtagadják a választ. Amikor Jézus döntés elé állítja a nép vezetőit, nem hajlandók s nem mernek állást foglalni. Ezzel eldőlt Jézus felelete is, nem is követelhetik tőle, hogy válaszoljon nekik. 21, 28-32: Példázat a két fiúról. Mit gondoltok ? Egy embernek volt két fia. Odamenve egyikhez azt mondotta neki: Fiam, menj el ma, dolgozzál a szőlőben! Ez azt felelte: Nem akarok! De azután megbánta s elment. A másodikhoz is odament s ugyanígy szólt hozzá. Emez azt válaszolta: Igen, Uram! De azután nem ment el. A két fiú közül melyik teljesítette atyjának akaratát ? Felelték: Az első. Mondotta nekik Jézus : Bizony mondom nektek, hogy a vámszedők és a parázna asszonyok előttetek mennek be az Isten királyságába! Mert eljött hozzátok János az igazság útjával s nem hittetek neki. A vámszedők ellenben és a parázna asszonyok hittek neki. Ti azonban ennek láttára sem tértetek meg utóbb, hogy hittetek volna neki! A szinedrium kérdőre vonásáról szóló, megelőző elbeszéléshez megszakítás nélkül csatlakozik három példázat: a két engedetlen fiúról, a gyilkos szőlőmunkásokró". és a királyi menyegzőről. Jézus megtagadta a választ arra a kérdésre, hogy kinek a felhatalmazására cselekszik, de ezek a példázatok közvetve mégis számolnak a szinedrium kérdésével, amikor más és más vonatkozásban ugyan, de mind azt a tényt állítják a hallgató, ill. olvasó szeme elé, hogy Izráel Isten hívását a menny királyságába megveü és engedetlen vele szemben. A két engedetlen fiúról szóló példázatot a 32. vs. még ezen felül közvetlten kapcsolatba is hozza a szinedrium küldöttségéhez intézett, János keresztségére vonatkozó kérdéssel. A példázat igen egyszerű: egy atya két fiát küldi ki szőlőjébe, hogy ott dolgozzanak. Az egyik az atya felhívását visszautasítja, de utóbb, megbánva viselkedését, mégis elmegy. A másik ugyan örömmel mond igent atyjának, de azután mégsem megy el. Ennek alapján veti fel Jézus a kérdést, hogy a két fiú közül melyik teljesítette atyja akaratát s nyeri a papi fejedelmektől azt a feleletet, hogy az első. A példázat tulajdonképen mind a két fiút engedetlennek mondja. A kettő közt a különbség abban van, hogy az egyik nyilt engedetlensége ellenére utóbb megbánja viselkedését s igyekszik jóvá tenni, amit hibázott, a másik azonban látszólagos engedelmessége ellenére sem teljesíti atyja akaratát. Az elbeszélés Izráel viselkedését példázza, pontosabban Izráel engedetlenségét Istennel szemben. De a nyilt engedetlenségben levők, a «vámszedők és paráznák» közt vannak olyanok, akik János megtérésre hívó szavának végezetül mégis engedtek. Mellettük a kegyesek ugyan Isten szolgálatát tették életük céljává, a valóságban azonban engedetlenek Istennel szemben. Amikor eljött János «az igazság útjával», azaz hirdetve, mutatva az igazság útját, elzárkóztak vele szemben, hitetlenül elfordultak tőle, még akkor is, mikor a megvetett és (nyilvánvaló bűnösök hittek neki, megtértek. Ezért mennek be a vámszedők és parázna asszonyok az Isten szolgálatával kérkedő kegyesek előtt az Isten királyságába. A régi kéziratok ezt a példázatot több változatban közlik. A fordításunkban közölt változat mellett van olyan is, amely a két fiút felcserélve első h&-