Karner Károly: Máté evangéliuma (Sopron, 1935)

Máté evangéliuma magyarázata - Jézus búcsúja Galileától és útja Jeruzsálembe

130 17 18 19 20 21 22 ben valóban nehézkes s nem lehetetlen, hogy e feltevés helyes megfigyelésen alapszik. Ez esetben arra kellene gondolni, hogy az említett változtatást az az író eszközölte, aki Máté evangéliumát átdolgozta görög nyelvre, mivel az elbeszélés eredeti szövegét nem értette meg. Viszont figyelnünk kell arra, hogy lamikor Jézus a «jó mester» megszólítást visszautasítja, ezzel nem tesz egyebet, mint hogy visszautasít egy ízléstelen hizelgést, — amilyet a farizeusok írástudói ínéltóságuk tudatában ugyan szívesen elfogadtak, sőt akárhányszor ki is hívtak. Jézust viszont éppen az jellemzi, hogy a hizelgést visszautasítja. Helytelen azonban ,az elbeszélés szövegén végbe ment változtatásból arra következtetni, hogy Márk még nem gondolta Jézust bűntelennek. Máté azonban igen s azért változtatott a szövegen. Az ifjú kérdése jellemző a zsidó gondolkodásra: a kegyes zsidó a törvény megtartásán túl törekszik jót cselekedni, hogy így annál jobban biztosítsa magának az örök életet. Jézus azonban éppen ezt a törekvést utasítja 'vissza, amikor az egt/edül jó Istenre utal, aki jó s tökéletes akaratát a törvényben nyilatkoztatta ki. Tehát egyedül a törvénynek kell és szabad az életfolytatást szabályozni, magatartásunkat formálni Helytelen a törvényt meghaladó, mintegy tökéletesebb erkölcsiséget keresni. Ezért sorolja fel Jézus az ifjú közelebbi kérdésére a Tízparancsolat második táblájának a törvényeit (a 9. s 10. kivételével) s teszi hozzá III. Móz 19, 18 alapján a felebaráti szeretet parancsolatát, mint a felsorolt parancsolatok summáját. A felsorolás arra taníthat meg, hogy ragaszkodásunkat Istenhez, szeretetünket iránta abban kell kimutatnunk, sőt tulajdonképen csak abban mutathatjuk ki. hogy felebarátunkon gyakorolunk szeretetet, irgalmasságol. A farizeusi kegyességet jellemezte a minden egyéb érdeket leküzdő igyetkezet a törvény betöltésére. Nem lehet kétséges, hogy ez az igyekezet sokszor őszinte volt s talán ilyennek a tanújele az ifjú felelete is, hogy a parancsolatokat mind betartotta. «Mi fogyatkozás van még bennem?» — teszi hozzá, mert mint .már első kérdése is mutatta, ösztönösen érzi. hogy van még benne fogyatkozás. Ekkor .szólítja fel Jézus, hogy tegye pénzzé vagyonát, ossza ki a szegények közt és kövesse őt. «Tökéletes» (v. ö. 40. lap!) a gazdag ifjú akkor lesz, ha a szeretetnek tökéletes indulata tölti el. Minden önzést leküzdő. teljesen Istennek szolgáló szeretetet úgy gyakorolhat, ha szétosztja vagyonát a szegények közt s követi Jézust a kereszthordozásnak a vértanúsághoz vivő útján. A vagyonról való lemondás Jézusnak olyan parancsolata, amelyet személy szerint ehhez az ifjúhoz intézeti, nyilván felismerve, hogy «fogyatkozása» éppen a vagyonhoz való önző ragaszkodásában van. Ezt a parancsolatot tehát nem lehet általánosítani, és pedig még olyan értelemben sem. hogy az nem vonatkozik ugyan minden tanítványra, de mégis hozzátartozik a magasabbrendű keresztyén tökéletesség»-hez. Ezt érezte annak az apokrif evangéliumnak, (az ú. n ^Nazarénusok evangéliumá -nak) a szerzője is, aki ezt az elbeszélést némileg kiszínezve a következőképen mondotta el: Jézus szavára az ifjú «a fejét kezdte vakarni és nem tetszett neki. Az Ür pedig azt mondta neki: Mi módon mondhatod: megtartottam a törvényt és a prófétákat, holott a törvényben az áll: Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat! íme sok testvéred, Ábrahám fiai, piszokban fetrengenek, meghalnak az éhségtől, a te házad pedig telve van javakkal s nem jut belőle semmi hozzájuk». — Jézus feleletének a súlypontja a követésére való felhívásban van. Ez, mint már láttuk, osztozást jelent Jézus ^keresztjének a hordozásában. A vagyonról való lemondásnak s vele •¡mennyei kincs« (v. ö. 47. lap!) gyűjtésének ez ad értelmet és tartalmat. De éppen ezt nem érti meg az ifjú, aki megszomorodva hagyja ott Jézust, mutatva, hogy minden, a törvény betartására és tökéletességére irányuló igyekezetét