Karner Károly: Máté evangéliuma (Sopron, 1935)
Máté evangéliuma magyarázata - Jézus búcsúja Galileától és útja Jeruzsálembe
121 26 27 18,1 2 3 4 5 6 7 8 9 letet nyernek. Mivel Jézus egyébként is alávetette magát a törvény rendelkezéseinek, Péter nem kételkedett abban, hogy az Or a szokásos két drachmát is megfizeti. Ennek kapcsán azonban Jézus egy példázatban azt a követelményt állítja fel, hogy ő, valamint tanítványai, mint a mennyei Király «fiai», azaz családtagjai mentesek a templomadó alól. A hasonlat alapját talán az a régi keleti joggyakorlat teszi, hogy a vámokat az idegenektől szedték, az adókat pedig a leigázott népekre vetették ki. A római polgárok is tulajdonképen adómentesek voltak. — Ámbár Jézus mentesnek tudja magát a templomadó megfizetésének kötelezettsége alól, mégis intézkedik, a botránkoztatás elkerülése végett, hogy az adóbeszedő megkapja az adót. Pénz ugyan Jézusnál nincs, mint a Mát 22,15—22 alatt elbeszélt vitakérdés alkalmával sem, de utasítást ad Péternek abban a biztos tudatban, hogy a mennyei Atya megadja neki mindazt, amire szüksége van. Ily módon ez az elbeszélés egy csoportba tartozik a betfagei szamárról (Mát 21,2) és a jeruzsálemi felső helyiségről (Mát 26,18) szóló tudósításokkal. Sok vita folyt arról, hogy a hal szájában levő sztátér (ami négy drachma értékének felel meg), egy a hal szájában csodálatos módon talált pénzdarabot, vagy pedig a hal árát jelöli-e meg. A vitakérdést végérvényesen eldönteni nem lehet. Az elbeszélés súlypontja nem is azon van, hogy mimódon szerezte meg Péter a pénzt (ezt a történet nem is mondja el), hanem azon, hogy Jézus szabadsága tudatában, de a botránkoztatás elkerülése végett megfizeti a templomadót. Ezzel példát ad tanítványainak és szabályozza magatartásukat. De természetesen ennek a példának csak addig volt értéke és jelentősége a zsidó-keresztyének számára, ameddig a jeruzsálemi templom állott: ennek pusztulása után megszűnt a templomaaó is. Ennek az elbeszélésnek a megőrzése és felvétele az evangélium anyagába tehát még arra az időre esik, amikor a jeruzsálemi templom állott. 18, 1—35: Jézus tanítja tanítványait; v. ö. Márk 9,33—48; Luk 9,46-48; 15,4-7. Abban az órában odamentek a tanítványok Jézushoz mondván Kicsoda a legnagyobb a menny királyságában 7 S odahívott egy gyermeket, közéjük állította, azután azt mondotta: Bizony mondom nektek, ha vissza nem fordultok s olyanok nem lesztek, mint a gyermekek, nem mehettek be a menny királyságába. Aki tehát megalázza önmagát, mint ez a gyermek, az lesz a legnagyobb a menny királyságában. S ha valaki egy ilyen gyermeket befogad az én nevemben, engemet fogad be. Aki pedig egyet is e kicsinyek közül, kik bennem hisznek, megbotránkoztat, annak jobb volna, hogy malomkövet kössenek a nyakára s a nyilt tengeren elsüllyesszék. Jaj a világnak a botránkozások miatt! Mert botránkozásoknak ugyan kell jönniök, de jaj annak az embernek, aki által a botránkozás jön! Ha kezed vagy lábad megbotránkoztat, vágd le és vesd el magadtól! Mert jobb neked csonkán vagy bénán bemenni az életre, mintha van két kezed vagy két lábad, de az örök tűzre vetnek. S ha a szemed botránkoztat meg, vájd ki és vesd el magadtól! Jobb neked félszemmel bemenned az életre, mintha két szemmel a gyehenna tüzére kerülsz.
