Karner Károly: Máté evangéliuma (Sopron, 1935)
Máté evangéliuma magyarázata - Jézus búcsúja Galileától és útja Jeruzsálembe
117 17,1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 l 2 3 17, 1—13: Jézus megdicsőülése; v. ö. Márk 9,2—13; Luk 9,28—36. Hat nap múlva Jézus magához vette Pétert, Jakabot s ennek testvérét, Jánost és felvitte őket egyedül egy magas hegyre. Ott elváltozott szemük láttára, úgyhogy arca ragyogott, mint a nap, ruhája pedig oly fehér lett, mint a napfény. S íme, megjelent nekik Mózes és Illés, akik beszélgettek vele. Ekkor Péter megszólalva azt mondotta Jézusnak: Uram, jó, hogy itt vagyunk: ha tetszik Neked, építek három sátrat, Neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet. Még mialatt beszélt, íme, egy fényes felhő árnyékolta be őket s egy hang hallatszott a felhőből: „Ez az én szeretettjfiam, akiben gyönyörködöm, őt hallgassátok!" Amikor ezt a tanítványok hallották, arcra estek s nagy félelem vett rajtuk erőt. De Jézus odalépett hozzájuk s megérintve őket azt mondotta: Keljetek fel s ne féljetek ! Amikor azután szemüket felemelték, senkit sem láttak már, hanem csak egyedül Jézust. A hegyről lemenet pedig Jézus meghagyta nekik mondván: El ne mondjátok ezt a látomást senkinek, míg csak az Embernek Fia halottaiból fel nem támadott! Ekkor megkérdezték őt tanítványai mondván: Miért mondják hát az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljönnie ? ő pedig így válaszolt: Illés valóban eljön s mindent helyreállít. De én azt mondom nektek, hogy Illés máris eljött, de nem ismerték fel, hanem kedvük szerint bántak vele. így szenved majd az Embernek Fia is tőlük. Akkor megértették a tanítványok, hogy Keresztelő Jánosról beszélt nekik. 5. vs. v. ö. Zsolt 2, 7; Ezs 12. 1; V. Móz 18, 15. A megdicsőülés története szoros kapcsolatban van Péter vallástételéve! s Krisztus szenvedésének első megjelentésével: «hat nap múlva» következett be a Caesarea Filippiri emlékezetes naptól számítva. Ez az adat, amely a szenvedéstörténet hasonló adataitól eltekintve egyedül áll a szinoptikusok elbeszélésében, nemcsak azt mutatja, hogy a Péter vallástételéről és Jézus megdicsőüléséről szóló történetek az 'evangéliumi hagyományban szorosan összetartoznak, hanem azt is, hogy az apostoli keresztyénség e kapcsolat megőrzésének különös fontosságot tulajdonított. Jézus három különösen bizalmas tanítványát: Pétert, Jakabot és ennek testvérét, Jánosi, akik Máténál itt tűnnek fel először ebben a csoportosításban (v. ö. 26,37, továbbá Márk 5,37), magához veszi és felviszi őket egy «magas hegyre». Ezt a hegyet a kegyes hagyomány már a harmadik század közepétől fogva a Názárettől keletre kb. 3 óra járásnyira levő Tábor hegyében kereste, azonban nyilván helytelenül, mivel a Tábor tetején Jézus idejében erődítmény állott. A hegytető magányában lesz a három tanítvány tanúja az Úr «színeváltozásá»-nak: Jézust átmenetileg (v. ö. Fii 2,6) a feltámadott és megdicsőült Krisztus istenfiúi dicsőségében látják (1. a Függeléket az «Emberfiá»-ról!). Az evangélista ezt a dicsőséget úgy írja le, mint ahogyan a kegyes zsidók a halálból feltámadott igazak megdicsőülését elképzelték: Jézus arca ragyog, miként a nap, mert Isten mennyei dicsőségét sugározza (v. ö. Jel 1,16), ruhái, miként a megdicső 1ültekí (v ö. Jel 3,5; 4,4; 7.9) mennyei fényárban tündökölnek. A megdicsőült Jézus mellett a tanítványok Mózest és Illést látják, amint Jézussal beszélgetnek. Illés a Messiás előfutára (Mai 4,5), Mózes pedig a zsidóság közmeggyőződése
