Karner Károly: Máté evangéliuma (Sopron, 1935)

Máté evangéliuma magyarázata - Jézus búcsúja Galileától és útja Jeruzsálembe

112 16 17 18 hatalommal valósította volna meg, amit a farizeusok által befolyásolt közhiedelem a Messiástól várt. Péter vallástétele Jézusról éppen ezért olyan jelentős és lesz csomóponttá az evangéliumi elbeszélésben. Mert az apostol azt mondja, hogy a tanítvány Jézusban felismeri és megtalálja a messiási királyt, az Ötestámentom ígéreteinek a beteljesedését annak ellenére, hogy e felismerésnek a látszat teljesen ellentmond. Jézus e felelet szerint az «élő Isten Fia», tehát Isten választotta fiává, úgyhogy az Atyával egyszeri, sehol máshol meg nem található közösségében él (v. ö. 11,27). Péter vallástétele Jézus részéiről választ igényel és pedig igenlő értelemben. A szinoptikusok közül ezt csak Máté szövege foglalja magában. Sok magyarázó ez utóbbi körülményt tantva szem előtt, azt véli, hogy a feleletet csak az evangélista, ill. az evangélista mögött állópogány-keresztyén gyülekezet hagyománya adta Jézus ajkára. Azonban már a szövegezés is arra vall, hogy Jézus szava nem keletkezhetett a görögül beszélő gyülekezet talaján (1. a «test és vér», «oldozni* és «kötözni» kifejezéseket!). Ez a megállapítás magában véve ugyan nem biztosítja még Jézus szavának «eredetiségét», azaz, hogy Jézus azt éppen a Máté által közölt formában mondotta. Hiszen ezt az igét, úgy műit Jézusnak egyéb ránk maradt igéit is, az el^ő gyülekezetek formáló hagyománya közvetíti számunkra. Azonban a fentebbi megfigyelés feljogosít bennünket arra, hogy keressük ennek az igének az értelmét Jézus tanításának az összefüggésében. Jézus felelete mindenek előtt azt állapítja meg, hogy amit Péter mondott, azt nem «test és vér» nyilatkoztatta ki neki, hanem «az én mennyei Atyám». A «test és vér» kifejezéssel a zsidó szóhasználat «az ember»-t jelöli meg és pedig pontosabban iaz embert ,mint olyat, aki az örökkévaló Istennel ellentétben van. Jézus tehát azt válaszolja, hogy amit Péter mondott, az nem emberi kitalálásból származik, azt nem mulandó emberi gondolatok sugallták neki, hanem az a szó szoros értelmében vett «kinyilatkoztatás» és pedig a mennyei Atya kinyilatkoztatása. Péterről tehát a következőkben nem emberi mivolta szerint van szó, nem is tanítványi vagy pedig első hitvalló mivolta szerint, s még kevésbbé van szó Péter hitéről, — amint azt sok protestáns magyarázó katolikus-ellenes éllel gondolja. (Nemcsak a «hit» szó, de még csak a hit képzete is hiányzik az egész szakaszból.). Mert akár Péter emberi személyéről, akár Péter hitéről volna szó itt, Jézus emberre, ill. emberi tulajdonságra építene. Jézus ahhoz a Péterhez szól, aki isteni kinyilatkoztatást nyert s ebben van Péter «előnye» társai fölött. Ezért teljesedik itt be az a név, amelyet Jézus valószínűleg más alkalommal adott Simonnak, s amelynek a jelentőségére itt csak utal (v. ö. 66. lap!). Az a Simíjn, akinek Isten kinyilatkoztatta Jézus személyének és rendeltetésének a titkát, így lesz sziklává, azaz az első« kővé (nem «fundámentum»-má!), — mondja Jézus egy szójátékkal, — amelyre «Anyaszentegyházát» építi. Az «Anyaszentegyházat» tehát Jézus építi, de abban az épületben, amelyet Jézus emel, Péternek különleges, a többi tanítványokat meghaladó jelentősége van. Ez a jelentőség az, hogy Péter az épület első köve s Jézus minden más követ érre az elsőre épít rá. Mi az «Anyaszentegyház», melyet Jézus épít? A Máté szövegében található kifejezés (ecclesia) átment a latinba s ennek közvetítésével több modern nyelvbe is. Az evangéliumokban Jézus ajakán, e helytől eltekintve, még csak Mát 18,17-ben található meg. Az ecclesia szót nem szabad megtölteni azzal a képzettartalommal, amelyet mi kapcsolunk az «egyház» szóhoz. A görög ecclesia szó eredetileg a népgyűlésre, ill. valamely ünnepélyes alkalomra összehívotl polr gárságot jelentette s az Ötestámentom görög fordítói így nevezték a szent célból, pl. a törvény meghallgatására összegyülekezett (v. ö. V. Móz 4,10; 9,10) Izráelt, (v. ö. pl. V. Móz 31,30; I. Sám 17,47; I. Kir 8,14), melyet a héber