Karner Károly: Máté evangéliuma (Sopron, 1935)
Máté evangéliuma magyarázata - Jézus búcsúja Galileától és útja Jeruzsálembe
111 22 23 13 14 Írástudóktól és megöletni és harmadnapon feltámadni. Erre Péter magához vonva megfeddette s azt mondta neki: Isten legyen kegyelmes hozzád. Uram, ez nem eshetik meg veled! ő pedig megfordulva azt felelte Péternek: Távozz tőlem, Sátán, botránkozás vagy nekem, mert nem Istennek dolgait forgatod elmédben, hanem emberekéit. A caesarear-filippi-i jelenet, ill. pontosabban Péter vallástétele az egyik legfontosabb csomópont Jézus történetében. Az esemény jelentőségét mind a három szinoptikus evangélista érezteti azzal, hogy a történetet érezhető hangsúllyal mondja el s hogy kapcsolatba hozza vele Jézus első szenvedés-jövendölését. Az elbeszélés színhelye Caesarea Filippi környéke, ahova Jézus vándorlásai során érkezett. Caesarea Filippi, régebbi nevén Paneas (ma Banjas) Palesztinától északra, a Jordán forrásától nem messze csodálatosan szép vidéken, a Hermon lábánál feküdt s híres volt Pán istennek szentelt templo,máról. Fülöp negyedes fejedelem újra építette s Tiberius császár tiszteletére Caesarea nevet adva neki, székhelyévé tette. Jézus az elbeszélés szerint nemi ment be a városba, hanem a környéken tartózkodott. Valamikor, még a fogság előtti időben ezen a vidéken vonult Izráel országának a határa. Jézus bejárta a választott nép országának egész területét. Egyedül maradva tanítványaival, távol a sokaságtól, tette fel a kérdést, hogy kinek mondják, mit tartanak felőle az emberek. A szöveget Máté úgy formulázza, hogy az Emberfia megjelölés ellentétet jelent a Péter feleletében található Istenfia névvel. Jézus kérdésére felel Péter vallástételével. Amit Péter mond, nem a tanítvány hirtelen fellángolásából, hanem Jézus indításából ered. Vagyis nem úgy áll, mintha Jézus a tanítványok unszolására vagy biztatására vállalná a messiási király szerepét, hanem teljesen maga tartja kezében sorsát s külső befolyástól függetlenül halad a maga, az Atya akaratával megegyező útján. A tanítványok feleletükben röviden felsorolják azokat a különféle véleményeket, amelyek Jézust illetőleg a nép körében keringenek. Ezek mind megegyeznek abban, hogy Jézus isteni küldetéséi valamilyen formában elismerik, de nem hajlandók elismerni messiási méltóságát. Így egyesek a halottaiból feltámadt Keresztelőt látják benne azt gondolva, hogy Isten a Keresztelő prófétai igéjének oly módon akar nagyobb súlyt és hitelességet kölcsönözni, hogy őt halottaiból feltámasztva újból elküldi a néphez. Mások Illést látják benne, akit a közkeletű messiási váradalom Mai 4, 5 alapján a Messiás várható előfutárának tartott. Ismét mások úgy vélik, hogy talán Jeremiás vagy más valaki a próiféták közül támadt fel Jézusban, hogy az Isten királysága közeledtét jelentő jelenlegi sorsdöntő időkben megtérést prédikáljon és a népet Istenhez vezesse. Csak éppen a messiási királyt nem volt hajlandó a nép Jézusban felismerni. A közmeggyőződés t. i. azt mondotta, hogy a messiási királynak hatalommal kell legyőznie minden ellenállást és látható módon kell megvalósítania Isten királyi uralmát. Helytelen ugyan az a felfogás, mintha a késői zsidóság a Messiástól kizárólag azt várta (volna, hogy a gyűlöletes római igából szabadítja meg a népet és így állítja föl a Messiás földi királyságát. Bár a rabiga lerázásának a reménysége jelentékeny szerepet játszott a messiási reménységben, ennyire az sohasem világiasodott el s annak lényege mindig a vallásos reménység volt, t. i. a messiási királyság megalapításával új világ teremtése és a halál hatalmának megtörése. De ha a nép ezt várta a messiási királytól, akkor nyilvánvaló, hogy Jézusban nem ismerhette fel a Messiást. Hiszen ő nem volt ax a mennyből alászállott istenfia, aki mindenki számára nyilvánvaló isteni
