Karner Károly: Máté evangéliuma (Sopron, 1935)
Máté evangéliuma magyarázata - Jézus búcsúja Galileától és útja Jeruzsálembe
110 6 8. 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 val együtt átkel a Genezáret tavának túlsó partjára és az utóbbiak elfelejtettek kenyeret vinni magukkal. Míg a tanítványok gondolatai a testi élet szükségletei körül járnak, addig Jézus lelki életüket igyekszik megtisztítani Ez az értelme a farizeusok és szadduceusok kovászától való óvásnak. A farizeusok és szadduceusok irányzata egymástól ugyan jelentékenyen eltér, de mégis megegyezett nemcsak abban, hogy Jézust elutasította, hanem abban is, hogy az ótestámentomi törvény emberi értelmezését tette a vallásos élet alapjává. Azért foglalja Jézus a két irányzatot egybe. Azt, amit a tanítványok Jézustói nyernek, tönkreteheti, ha a «vének hagyományaidnak kovásza továbbra is végzi rajtuk az egész életet és gondolkodást formáló munkáját. A tanítványok nem értik az intelmet. Azért kell Jézusnak utalnia a nagy kenyércsodára. Azj evangélista ezt az igét úgy formálja, hogy az általa közölt két elbeszélésre való' hivatkozás az utalást erősítse. Annak, amit a tanítványok a nagy kenyércsoda alkalmával tapasztaltak, fel kellene szabadítani őket minden a testi élet dolgaira vonatkozó gond alól. Mert ha nem is remélhetik, hogy Jézus állandóan csodás mennyei kenyérrel táplálja testüket, meg kell látniok, hogy igazán életet formáló ereje annak a tanításnak van, amely eltölti a lelket. Azért kell tekintetünket a ,testi eledelről a lelki életre fordítani és óvakodni a farizeusok ésszadduceusok tanításától. Jézus búcsúja Galileától és útja Jeruzsálembe, 16, 13—20, 34. Már a 14. és 15. fejezet elbeszélései is úgy állítják Jézust a gyülekezet szeme elé, mint aki Galilea határán, sőt azon túl jár, és nagy .tömegektől távol, első sorban tanítványaival foglalkozik. A 16,13—20,34 terjedő részben Jézus búcsút mond Galileának és megindul Jeruzsálem felé. Az elbeszélés a Caesarea Filippi-i vallástétellel érkezik el egyik legfontosabb csomópontjához. A követe kező történetek pedig Krisztus elkövetkezendő szenvedésének a bejelentése kapcsán első sorban a tanítványokhoz intézett tanításokat, intelmeket tartalmaznak, végül néhány kiragadott kép szemlélteti Jézus útját Jeruzsálembe. 16, 13—23 Péter vallástétele, az első szenvedésjövendölés; v. ö. Márk 8,27-33; Luk 9,18-22. Mikor Jézus Caesarea Filippi vidékére ért, megkérdezte tanítványait mondván: Kinek mondják az Emberfiát az emberek ? Azok felelték : Egyesek Kereszteld Jánosnak, mások Illésnek, ismét mások Jeremiásnak, vagy valamelyik prófétának. Erre azt mondta nekik: Ti kinek mondotok engem ? Simon Péter válaszolva mondotta: Te Krisztus vagy, az élő Isten Fia. Erre Jézus azt felelte: Boldog vagy, Simon, Jónának fia, mivel nem test és vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám. Én pedig azt mondom neked, hogy te Péter vagy és erre a kősziklára építem Anyaszentegyházamat és a pokol kapui sem vesznek rajta diadalt. Neked adom a menny királyságának kulcsait s amit megkötözöl a földön, kötve lesz e mennyben is és amit feloldozol a földön, oldozva lesz a mennyben is. Akkor meghagyta tanítványainak, hogy senkinek meg ne mondják, hogy ő a Krisztus. Ez időtől fogva kezdette Jézus tanítványai elé tárni, hogy Jeruzsálembe kell mennie, sokat szenvednie a vénektől, papi fejedelmektől és
