Karner Károly: Máté evangéliuma (Sopron, 1935)

Máté evangéliuma magyarázata - Példázatok

108 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 29 30 31 tekint és emberi nyomorúságában Istentől vár és kér segítséget. Ez a hit fjedig nem szégyenül meg. Az elbeszélés éppen azt akarja szemléltetni, hogyan találja meg a hit az utat Jézushoz és hogyan győzi le azt •a választófalat, almely Izráel és a pogány népek közt megvolt. Ennyiben ez az elbeszélés rokon a kapernaumi százados történetével (8,5—13). 15, 29—39: A négyezer ember megvendégelése; v. ö. Márk 8,1—10. Eltávozva onnét Jézus a galileai tenger mellé ment s felmenve a hegyre ott leült. És nagy sokaság ment hozzá, vele együtt sánták, nyomorékok, vakok, némák és sokan mások. Ezeket oda tették lábai elé s meggyógyította őket. A sokaságot pedig csodálat fogta el, látva, hogy némák megszólalnak, nyomorékok egészségesek, sánták járnak és vakok látnak. S dicsőítették Izráel Istenét. Jézus pedig odahívta tanítványait és mondotta nekik: Szánom ezt a sokaságot, mert már három napja itt vannak nálam és nincs mit enniök. De nem akarom őket éhen elbocsátani, nehogy az úton dőljenek ki. Erre a tanítványok azt felelték: Honnét vegyünk itt a pusztában annyi kenyeret, hogy ilyen nagy sokaságot megelégíthessünk? De Jézus azt mondta: Hány kenyeretek van? S azok azt felelték: Hét és néhány halacska. Erre meghagyta a sokaságnak, hogy telepedjen le a földre. Azután vette a hét kenyeret s a halakat, hálát adott, megtörte őket és kiosztotta a tanítványoknak, a tanítványok pedig a sokaságnak. S ettek mindnyájan és jóllaktak, azután összegyűjtötték a maradék darabokat hét teli kosárral. Az étkssí száma pedig négyezer férfi volt az asszonyokon és gyermekeken kívül. Azután elbocsátva a sokaságot, hajóra szállt és Magada vidékére ment. A négyezer ember megelégítéséről szóló törlénet színhelye ismét a Genezáret tavának partja és pedig, ha az evangélista úgy gondolta, hogy Jézus ez időtájt kerülte a Heródes Antipás fennhatósága alatt levő területei, akkor az elbeszélés nyilván úgy értendő, hogy Jézus tanítványaival Tirus vidékéről a Genezáret tavának keleti partjára vonult. Bevezetésül a lörténethez Jézus messiási gyógyító munkájának az általános leírása szolgál, v. ö. 4.24—25; 14, 35—36. A szövegezés emlékeztet a Keresztelő követeinek adott feleletre, v. ö 11,4—5. A sokaság a gyógyítások láttára nem Jézus csodatevő erejét dicsőíti, hanem Istent: Jézus minden cselekedetével Istenhez vezeti az embert. A négyezer ember megelégítéséről szóló történet igen nagy rokonságor mutat a nagy kenyércsoda történetével: a kettőnek a felépítése és a menete teljesen megegyezik, azért jogosult az a feltevés, hogy a két elbeszélés különböző formában, de ugyanarra az eseményre vonatkozik. Máté (és hasonlóan Márk) azonban ezt nyilván nem ismerte már fel, hanem azt gondolta, hogy Jézusnak két egymástól független cselekedetével van dolga. Különben valamelyiket a két elbeszélés közül nem vette volna fel evangéliumába. A történet lényeges pontja itt is az, mint az ötezer ember megelégítéséről szóló történetében, hogy t. i. Jézus asztali közösségre lép a sokasággal és így kitárja gyültekezetóneik kapuit az egész nép előtt ív. ö. 102 lap!). Hogy az evangétísta ez elbeszélés mögött más eseményt keresett, mint az ötezer ember megelégítéséről szóló törté-