Karner Károly: Máté evangéliuma (Sopron, 1935)
Máté evangéliuma magyarázata - Példázatok
107 21 22 23 24 25 26 27 28 21 22 24 25 27 28 ill. emberi törvényalkotásnak minősíti (v. ö. Mát 19,3—9). De azt sem lehet mondani, hogy Jézus a «külsőségek» helyett az «érzület»-re helyezi a hangsúlyt. Éppen a jelen szakaszt értelmezik sokszor ígv, holott éppen itt mutat rá Jézus arra, hogy a «szívből», vagy ahogyan mi szoktuk mondani az «érzületből származnak a gonosz cselekedetek, tehát maga az érzület is gonosz. Jézus itt is, mint a hegyi beszédben, az emberi gonoszságnak a végső gyökerét tárja fel, s ezért mutatja meg, hogyan fertőzi meg az egész életvalöságunkati megrontó bűn érzületünket, sőt hogyan járja át kegyességünket is, úgyhogy «a vének hagyománya», azaz a mi viszonyaink közt az életszokássá lett «vallásosság» kedvéért hogyan szegjük meg s leszünk engedetlenek Isten akaratával szemben. 15, 21—28 A kananeus asszony; v. ö. Márk 7,21—30. Jézus eltávozva onnét Tirus és Szidon vidékére vonult vissza. S íme, egy arról a vidékről való kananeus asszony jött ki hozzá és utána kiáltott mondván: Könyörülj rajtam, Uram, Dávid Fia, leányomat nagyon gyötri a gonosz lélek, ő pedig nem felelt neki egy szóval sem. Erre a tanítványok odamentek hozzá és kérték őt modván: Bocsásd el, mert utánunk kiáltoz, ő pedig így felelt: Én csak Izrael házának elveszett juhaihoz küldettem. Az asszony azonban odament, térdre borult előtte s mondta: Uram, segíts rajtam! De ő azt felelte: Nem helyes elvenni a gyermekektől a kenyeret és a kis ebeknek vetni. De az azt felelte : Úgy van, Uram ! mert a kis ebek is esznek azokból a morzsákból, melyek uraik asztaláról hullanak le. Akkor azt válaszolta neki Jézus: Asszony, nagy a te hited ! Legyen a te kívánságod szerint! S meggyógyult a leány attól az órától fogva. Az évangélista elbeszélése szerint Jézus «onnét» (ha 14,34-et vesszük tekintetbe, akkor a Gennészár síkságra kell gondolni) eltávozik Tirus és Szidon vidékére, hogy — Márk elbeszélése szerint — visszavonuljon az emberek elől. Máté szavai a Galilea északi határán túl fekvő területre mutatnak, mely Tirushoz tartozott. Itt keresi fel Jézust egy pogány asszony, akinek a nemzetségbeli hovatartozandóságál jelöli meg az a kifejezés, hogy «kananeus». Az asszony gonosz lélektől megszállt, betegen sínylődő gyermeke számára keres segítséget Jézusnál. Az «Uram, Dávid Fia» megszólítás Jézust Izráel messiási királyának mondja. A következő, rendkívül élénken elbeszélt történet az olvasó figyelmét nem annyira a csodás gyógyításra, mint inkább arra irányítja, hogyan hallgatta meg Jézus egy pogány asszony kérését. Jézus isteni küldetése kizáró^ lag Izráel házának, azaz a választott népnek az elveszett juhaihoz szól (v. ö. 10, 5—6. Ennek megokolása («Nem helyes elvenni a gyermekektől a kenyeret és akis ebeknek vetni») magában foglalja azt is, hogy Izráelen hivatását csak akkor végezheti el, ha nem tér le a pogányokhoz vezető utakra. Különben a fiak nem kapják meg azt a kenyeret, amely őket megilleti. Jézus közkeletű zsidó szóhasználattal «ebek»-nek mondja a pogányokat, de a kifejezés élességét tompítja azzal, hogy «ebecskék»-ről («kis ebek») beszél. A pogány asszony meghajol Izráel elsőbbsége előtt, nem akarja Jézus munkájának isteni tervét keresztezni, csak arra mutat rá, hogy küldetése nem szenved csorbát, ha annak «morzsái» a pogányokhoz is elhullanak. Ez meggyőzi Jézust, mert az asszony kéréséből az a bizodalom szól, amely hitének reménységével az Istenre
