Karner Károly: Máté evangéliuma (Sopron, 1935)
Máté evangéliuma magyarázata - Példázatok
6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 19 20 106 valamire azt mondotta: Legyen ez Istennek szánt ajándék! (héberül: korbán, Márk 7,11; v. ö. III. Móz 2,1. 4; IV. Móz 7.13'). úgy az áldozatnak számított, a nélkül hogy az illetőnek azt valóbaji 'áldozatul kelleti volna bemutatni. Mivel mindaz, amit ily módon «korbán»-nak minősítettek, mások számára érinthetetlenné lett, azért ennek révén a fiú gyűlöletből szülei iránt mindent elvonhatott tőlük s így érzékenyen megkárosíthatta őket. Joggal mondja Jézus erre az eljárásra, hogy emberi rendelkezések kedvéért hatálytalanítják az Isten parancsolatát. A kegyesség gyakorlásából így származik a bűn. Ebben viszont ismét valóra válik, amit már Ezsajás is szemére hányt a népnek, hogy t. i. Istent csak ajakával tiszteli, nevét csak ajakán hordja, de szíve távol van Istentől. De így -hasztalan» vagy pontosabban «alap nélkül», jog nélkül tisztelik Istent, mert hiszen emberi parancsolatokat tanítanak úgy, mint isteni tanítást. Jézus ezután az összegyűlt néphez szólva az egész vita-kérdésnek a végső alapjait világítja meg. Nem az teszi «tisztátalanná», «profánná» az embert Isten előtt, vagyis nem az választ el minket Istentől s nem az tölti meg életünket bűnnel, ami a szájon bemegy, hanem az, ami onnét kijön. Nem az bontja meg, teszi lehetetlenné a közösséget Isten és ember közt, amit eledelkénl fogyaszt el, hanem az a beszéd, amely a szívben lakozó bűnös indulatnak ad kifejezést Jézus válaszában egészen új alapokra fekteti a kultikus tisztaság fogalmát s következményeiben beláthatatlan jelentőségű Nemcsak a vének hagyományait hatálytalanítja, hanem a mózesi törvény igen fontos részeit is s azért értr hető, ha a farizeusok annak hallatára «megbotránkoznak». Erre a botránkozásra Jézusnak nincs más felelete, mint hogy az egész farizeizmus, mint nem az Atyától plántált növény ítélet alatt áll s azért ki fog gyomláltatni. Vagy egy másik hasonlattal: olyan a farizeizmus, mint a vak, aki vakoknak a vezetésére vállalkozik. Szükségképen mindkettő beleesik az útjába kerülő gödörbe. De Jézus igéje a tanítványoknak is annyira újszerű, hogy nevükben Péter kéri a Mestert, magyarázza meg a «példázat»-ot. A «példázat» szót itt abban az ótestámentomi értelemben kell venni, amely szerint «talány»-t, «rejtvény»-t jelent (v. ö. a Függelékben a példázatokról!). Jézus a kérésnek azzal a csodálkozó felkiáltással tesz eleget, hogy még a tanítványai sem tudják megérteni igéjét. Azután utal arra, hogy az elfogyasztott eledel a természetes uton távozik ismét a kloakába. Hogy testünk megtisztuljon azoktól az anyagoktól, amelyek használhatatlanok a számára, ahhoz nincs szükség vallási törvényekre. Nem is az elfogyasztott eledel, vagy a testi élet egyéb, dolgai, mosakodások vagy hasonlók (ide tartozik a nemi élettel kapcsolatos dolgok természetes rendje is!) tesznek bennünket tisztátalanokká», «pn*fán»-okká Istennel szemben, hanem az, ami «a szívből származik», t. i. gonosz gondolatok és indulatok, valamint a gonosz cselekedetek, mint 'amilyenek gyilkosság, házasságtörés, paráznaság, lopás, hamis tanúbizonyság vagy károm 1lás (a felsorolás alapjául a Tízparancsolatnak a «második» táblája szolgál!). Ezek teszik tisztátalanná az embert, ezek miatt telik meg élete bűnnel, úgyhogy nincs többé közössége a szent Istennel. Jézusnak döntése beláthatatlan horderejű. Hogy értelmét helyesen foghassuk fel, figyelnünk kell arra, hogy Jézus nem az ú. n. rituális törvény kötelező erejét oldja fel, hogy annál erőteljesebben hangsúlyozza az ú. n. erkölcsi törvényt. Jézus egyéb döntéseiből is nyilvánvaló, hogv nem utasította el általában a «rituális» törvényt, mint amilyen pl. az ünnep megszentölése, amint hogy élelfolytalásában maga is alávetette magát a törvény rendelkezéseinek, v. ö. pl. Mát 8, 4. Viszont másfelől pl. a mózesi törvénynek a házassági elválás tekintetében foganatosított intézkedését Jézus hatályon kívül helyezi,
