Karner Károly: Máté evangéliuma (Sopron, 1935)
Máté evangéliuma magyarázata - Példázatok
100 3 4 3 5 6 7 8 9 10, 12 13 14 15 híreket azzal fogadta, hogy Keresztelő János támadt fel. Azt vélte, hogy Jézusban azért munkálkodnak csodatevő erők, mivel nem természetes ember, hanem a halottaiból feltámadt Keresztelő. Ez a gyanú pedig babonás féleLemmel töltötte el s Jézus ellenségévé tette. Miután Jézust elvetette szülőföldje, Heródes személyében a politikai hatóság fordult ellene. A Heródes Antipásra vonatkozó híradás ad alkalmat az evangélistának arra, hogy elmondja a Keresztelő halálának történetét. Josephus tudósításából (Ant. XVIII, 5,2) is tudjuk, hogy a Keresztelőt Heródes Antipás fejeztette le. Míg azonban az evangéliumok által elbeszélt történet színhelyét valószínűleg Galileában, talán pontosabban Tiberiasban kell keresnünk, addig Josephus szerint Heródes a Keresztelőt a Jordántól keletre fekvő Machaerus várában végeztette ki. A kivégzés okául Josephus azt hozza fel, hogy Heródes.a Keresztelő által megindított mozgalom miatt forradalom kitörésétől tartott és azt akarta megelőzni (1. 12. lap!). Josephus semmit sem tud arról, amit itt Máté (s hasonlóan Márk 6,11—30) elbeszél. Ebből azonban még nem szabad azt következtetni, hogy az evangéliumi tudósítás nem hiteles, ill. legenda. Nem lehetetlen ugyan, hogy az elbeszélés formálásában, különösen Márknál, közrehatott a visszaemlékezés Illés történetére (v. ö. I. Kir 19,2, továbbá Márki 6,23-hoz v. ,ö. Eszter 5,3.6). De az elbeszélés lényeges tartalmán ez nem változtat. — Mindenesetre prófétára valló cselekedet volt, hogy János odaállott Heródes elé és a törvény rendelkezéseit (v. ö. III. Móz 18,6) érvényesítve paráznar ságnak minősítette együttélését Heródiással. Ilyen viszonyt a zsidó írástudomány is «undok tisztátalanságának nevezett. Az evangélista ugyan valószínűleg tévedett, mikor Heródiás első férjét Fülöpnek mondja: tudomásunk szerint az illető Antipásnak féltestvére volt és Heródesnek hívták. Antipás Heródiás kedvéért taszította el első feleségét, Aretas arab 'nabateus) fejedelem leányát s emiatt utóbb Aretasszal súlyos háborúba keveredett. — Hogy a rendkívül nagyravágyó Heródiás a Keresztelőt fellépése miatt el akarta tétetni láb alól, könnyen elgondolható, viszont, hogy Antipás, akinek a trónja minden ravaszsága ellenére sem nyugodott nagyon biztos alapokon, félt egy ilyen lépéstől 1, az ugyancsak érthető. De az asszonynak jó alkalmul kínálkozik a Heródes születésnapja alkalmával rendezett ünnepség. Az ókorban általában elterjedt szokások szerint ugyan tisztességes asszonyok nem vettek részt lakomákon és még kevésbbé volt szokásban, hogy családtagok lánccal lépjenek fel. Az ilyesmi azonban nem volt lehetetlen. így az evangélista elbeszélése csak az Antipás udvarában dívó erkölcsi lazaságról tanúskodik. Heródes boros állapotban tett könnyelmű esküvését és erotikus felhevülését használja fel Heródiás bosszújának végrehajtására. A «király» pedig, — ahogyan itt népies pontatlansággal az evangélista Antipást nevezi, — kötve érzi magát esküjéhez és teljesíti a kívánságot. — A tetemei János tanítványai temették el s ők vittek hírt mindezekről Jézusnak. A Keresztelő sírját a samáriai Sebastéban mutogatták, míg azt Julianus Apostata fel nem dúlta. 14, 13—21: A nagy kenyércsoda; v. ö. Márk 6,31—44; I.uk 9.10—17; Ján 6,1-13. Mikor Jézus ezeket hallotta, hajón eltávozott onnét magánosan a pusztába. A tömegek pedig ennek a hallatára gyalogosan mentek utána a városokból. Amikor kiszállt, nagy sokaságot látott s megkönyörült rajtuk és meggyógyította betegeiket. Az est közeledtével odamentek
