Karner Károly: Máté evangéliuma (Sopron, 1935)
Máté evangéliuma magyarázata - Példázatok
56 57 58 14,1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 l 2 99 szőtt az őskeresztyénségben, amint arról a Judás-levél tanúskodik, mely valószínűleg az ő nevét viseli címiratában. Az ő unokái lehettek, akiket Domitianus mint az Úr rokonait maga elé idézett. I. Kor 9, 5 szerint az tjjr testvérei miszsziói utakat is tettek. — Jézus nőtestvéreit Máté úgy említi, mint akik, Názáretben éltek, Mária és a fitestvérek Ján 2,12 szerint Kapernaumba költöztek át. — Jézus tanításán «megbotránkoznak», vagyis tanítása botránkozás tárgyává, tehát a megfelelő görög szó eredeti jelentése szerint — «tőrré», «csapdává» lesz a hitetlen názáretiek számára, amelybe beleesnek. Az embert nemcsak a gonosz csábítás ejtheti tőrbe (pl. Mát 5,30; 18,6—7), hanem Jézus személye és igéje is, — >ha t. i. az elől hitetlenséggel elzárkózik, v. p. 11,6; 13,21; 26, 31—35. Abban a visszautasító magatartásban, amelyet a názáretiek vele szemben tanúsítanak, Jézus próféta-sorsot lát meg: a közelállók becsülik meg legkevésbbé a prófétában hozzájuk lehajló isteni kegyelmet s ez teszi lehetetlenné, hogy Isten erejének Jézus csodáiban megnyilatkozó, világot újjáformáló erejét megtapasztalják. 14,1—12: Keresztelő János halála; v. ö. Márk 6,11-30; Luk 9, 7—9;3,19—20. Abban az időben Heródes negyedes fejedelem meghallotta Jézus hírét s azt mondotta szolgáinak: Ez Keresztelő János, ő támadt fel halottaiból s azért munkálkodnak benne csodatevő erők. Heródes t. i. elfogatta Jánost, megkötöztette és börtönbe vettette Heródiás miatt, Fülöpnek, az ő testvérének a felesége miatt. Mert János azt mondotta neki: Nem szabad neked vele élned. S jóllehet meg akarta őt öletni, mégis félt a tömegtől, mivel prófétának tartották. Mikor azután Heródesnek születésnapja volt, Heródiás leánya ott táncolt előttük és megtetszett Heródesnek, úgyhogy esküvel fogadta meg, bármit is kérjen, megadja neki. Ez pedig aayja felbújtására azt mondotta : Add nekem ide egy tálon Keresztelő János fejét. Erre a király elszomorodva, de mégis esküjére és vendégeire való tekintettel megparancsolta, hogy adják neki oda. És elküldve, fejét vétette Jánosnak a tömlöcben. S elhozták a fejét egy tálon és odaadták a leánynak, ez pedig anyjának vitte. Tanítványai azután odamenve magukhoz vették a tetemet s eltemették, majd elmenve, elvitték a hírt Jézusnak. Az evangélista az egészen általános jellegű «abban az időben» kifejezéssel vezeti be elbeszélését. Az evangéliumi történet számára fontos az a körülmény, hogy Heródes negyedes fejedelemhez is eljut Jézus híre. Heródes Antipás, akiről itt szó van, Nagy Heródes fia volt s Kr. e. 4—Kr u. 39. uralkodott «tetrarcha», azaz <negyedes fejedelem» címmel Galileában. «Tetrarchá»-nak, negyedes fejedelem»-nek eredetileg valamely négy részre osztott terület egyik részének kormányzóját, ill. fejedelmét nevezték. Utóbb általában a kisebb, függő helyzetben levő fejedelmekre alkalmazták ezt a nevet s kifejezték vele, hogy az illető rang és hatalmi állás tekintetében a királyok alatt áll. Il^en alacsonyabb rangú fejedelmek voltak Nagy Heródes fiai, köztük Heródes Antipás is. Az utóbbi sok tekintetben hasonlított kegyetlen atyjához, — amint azt a következő elbeszélés is tanúsítja. Székhelye Tiberias volt a Genezáret tavának partján s így könnyen érthető, hogy a közeli Kapernaum vidékén tanító Jézusnak a híre eljutott hozzá. Az elbeszélés szerint Heródes a Jézus felől érkező 7*
