Karner Károly: Máté evangéliuma (Sopron, 1935)

Máté evangéliuma magyarázata - Példázatok

98 53,54 55 56 57 58 54 55 (A menny királysága annyira elválaszthatatlan Jézustól, annyira az 5 személyében valósul meg, hogy Jézus tanítványairól azt mondhatja: a menny királyságának a tanítványaiul szegődtek el!) A tanítványnak egyaránt kell előhozni, elővenni régit és újat: nem elégedhetik meg azzal, hogy miközben tanít, meglévő «kincseit» tárja ki az emberek előtt, hanem mindig késznek kell lennie arra, hogy figyelve az Ür útmutatására, tanuljon újat, s így szolgáljon a gyülekezetnek. 13, 53—58: Jézus Názáretben; v. ö. Márk 6,1—6, Luk 4.16 -30 Mikor Jézus befejezte e példázatokat, eltávozott onnét. S szülővárosába érkezve, tanította őket zsinagógájukban, úgyhogy elrémült csodálkozással azt mondották: Honnét veszi ezt a bölcseséget és a csodákat? Vájjon nem ez-e az ácsmester fia ? Nem az ő anyját hívják-e Máriának és testvéreit Jakabnak, Józsefnek, Simonnak és Júdásnak ? És nőtestvérei is nem laknak-e mind itt nálunk ? Honnét veszi tehát mindezeket? S megbotránkoztak benne. Jézus pedig azt mondotta nekik: Sehol sincs a prófétának kevesebb becsülete, mint hazájában és házában! S hitetlenségük miatt nem is cselekedett ott sok csodát. A 13,53—16,12 tartó rész Jézus galileai munkájából mutat be egyes jeleneteket. Elsőként az evangélista Jézus názáreü elvetletéséről szól, amely mintegy jelképezi Izráel viselkedését vele szemben. Az elbeszélés szierint Jézus a zsinagógában tanít s a tanításban megnyilatkozó bölcsesége, valamint csodatetteinek a híre hitetlenkedő, «elrémült csodálkozást» vált ki. Hiszen tudása, tanítása, s kiváltképen beszédének lenyűgöző ereje merő ellentétben van alacsony származásával, családjának közismert egyszerűségével és tanulatlanságával. Jézust fordításunk «ácsmester» fiának mondja. Ez a fordítás a megfelelő görög szóra a legvalószínűbb, bár az jelenthetne kőmíves-, ill. építőmestert, vagy kovácsmestert is. Jézus családja ezen megjegyzés szerint iparosmesterséget folytatott s bizonyára Jézus is ácsmesterséget «tanult». Józsefei, Jézus nevelő atyját, az evangélista nem említi név szerint. Talán már halott volt, amikor ez az eset történt. Hogy Máté itt Jézusról, miht az ácsmester fiádról beszél, nincs ellentétben a gyermekségi történettel: az evangélista a közhangulatot rajzolja. Megemlíti a szöveg Jézus fi- és nőtestvéreit. Ha az egyházban nem terjedt volna el, kb. a 2. század közepe óba az a feltevés, hogy Mária Józseffel nem élt valóságos házasságban, hanem szüzességét egész életén keresztül megtartotta, úgy a szöveg minden olvasója Jézus édes testvéreire gondolna. Valószínűleg ilyenekre gondoltak az evangélisták is. Csak a 2. század közepétől fogva tűnik fel az a feltevés, amelyei utóbb Origenes is elfogadotl és amely azután az ókori egyházban elterjedt, hogy itt Jézus mostohatestvéreiről van szó, akik Józsefnek egy állítólagos első házasságából származtak. Csak Hieronymus állította fel — az újtestámentomi adatok felől való teljes tájékozatlanságban — azt a tételi, hogy itt Jézus «unokatestvérei»-ről van szó. Ezt a feltevést azután a római egyház is elfogadta és katolikus teológusok még ma is ilyen értelemben magyarázzák azokat a helyekel, melyekben Jézus testvéreiről van szó. Jézus testvérei közül utóbb Jakab, akit az «igazságos» névvel tiszteltek meg, mint a jeruzsálemi gyülekezel vezetője nagy szerepet játszott az őskeresztyénségben, v. ö. Csel 12.17; 15,13; Gal 2,9. Simon talán azonos azzal, akit a jeruzsálemi püspöki lista a 2. helyen említ. Júdás is szerepet ját-